|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 239 találat | lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-239 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Keresztély Irma 2014. szeptember 4.Régi hiányosságokkal az új tanév küszöbén (Beszélgetés Keresztély Irma főtanfelügyelővel)Az előző évekhez képest nem javultak a tanárok és a diákok eredményei a különböző vizsgákon, felmérőkön; a falusi oktatás továbbra is jóval lemarad a városi mögött; kevés az igazán elhivatott pedagógus; késik a reform; az új tantervek és tankönyvek megrekedtek az ígéretek szintjén; költségvetés-kiigazítás nélkül nem elegendő a pénz év végéig a tanárok fizetésére – többek között ezek okairól és a lehetséges megoldásokról beszélgettünk Keresztély Irma megyei főtanfelügyelővel. – Az idei nyolcadikosok negyede megbukott az országos felmérőn, az érettségizők alig 57 százaléka szerezte meg az oklevelet a júliusi időszakban, a pótérettségin tízből nyolcan elhasaltak, a versenyvizsgázó pedagógusoknak csak 54 százaléka írta meg a hetest, negyvenöten még az ötöst sem érték el. Tanévkezdés előtt ünneprontásnak tűnhet ezzel a statisztikával indítani a beszélgetést, de ez a valóság. Az említett vizsgák gyenge eredményeinek kiértékelése után minden évben megszületnek a javító intézkedések, mégsem hoznak eredményt. Mi akadályozza az előrelépést? – Tapasztalatom, hogy a társadalmi megosztottság tükröződik az oktatási rendszerben is. 1989 után fokozatosan kialakult egy létszámban csekély gazdag társadalmi réteg, emellett létezik az elszegényedett tömeg, a kettő között pedig lennie kellene a polgári középrétegnek, amely a társadalmi berendezkedés alapját képezi. Az oktatásban mindez nem arról szól, hogy a gyermek milyen családból érkezik az iskolába, hanem a diáktársadalmon belüli megoszlásról. Akik komolyan veszik a tanulást, keményen dolgoznak, hajtanak, tudatosan építik fel saját tanulói létüket, azoknak mindegy, milyen a vizsgarendszer, jól teljesítenek – sajnos, ők vannak kevesebben. És ott a másik véglet, azok a diákok, akik legtöbbször szociálisan hátrányos helyzetű környezetből, rendezetlen családból érkeznek, ezekből a gyermekekből hiányzik az érdeklődés, a motiváció, ami a tanuláshoz való hozzáállásukon is meglátszik. – Az említett két szélsőséges csoporton kívül létezik egy középréteg, a diákok, akik olyan családból származnak, ahol a szülők becsületesen dolgoznak, munkával szerzik meg a mindennapi betevőt, szorgalmasak, példát mutatnak, de ez mégsem látszik meg a gyermekek tanuláshoz való hozzáállásán. Mi ennek a magyarázata? – Valóban, ők az a csoport, akik 4,99 és 7-es között teljesítenek a vizsgákon. Arra nehéz válaszolni, hogy miért nem tanulnak, de elmondhatom, a záróvizsgák után mindent megteszünk, hogy javítsunk ezen a helyzeten. Hatástanulmányok készülnek, iskolánként és egyénekre lebontva is vizsgáljuk a helyzetet, megbeszéljük a szülőkkel, tanárokkal, gyermekekkel, a tantestületekben is kielemzik az eredményeket. Megszületnek azok az egyedi, javítószándékú tervek, amelyek által fejlődést kellene elérniük az egyes iskoláknak a következő tanévben. Ez néha sikerül, néha nem. Az utóbbi időben az összehasonlító tanulmányok elkészítésénél mindig szembekerülünk azzal, hogy nincs értelme az előző tanévek teljesítményéhez hasonlítani az eredményeket, mert folyamatosan változnak a követelmények, a vizsgamódszerek, a vizsgatételek, változik a gyermekanyag. Azt gondolom, hogy iskolánként kell elvégezni az elemzéseket, és a helyi sajátosságok függvényében vizsgálni, hogy van-e hozzáadott érték a kiindulóponthoz viszonyítva, de ehhez meg kell nyerni a pedagógust, a szülőt, a diákot, az iskolaigazgatót, az egész társadalmat. A tanárt is tanítani kell – Annak biztosan oka van, ha a diák jóval saját képességei alatt teljesít. Lehet lustaság, érdektelenség, túlzott igénybevétel iskolán kívüli tevékenységeken, de lehet más jellegű is az eredménytelensége. Úgy tűnik, a jelenlegi oktatási rendszerben, kevés kivétellel, nincs személyre szabott odafigyelés, csak közösségi megbélyegzés, hogy ez az osztály ilyen, a másik olyan. – Meggyőződésem, hogy az oktatás nagymértékben tanárfüggő, mert ő határozza meg a munka stílusát, mennyiségét és minőségét. Vannak sikeres pedagógusok, akik szakmailag igényesek önmagukkal és a diákkal szemben is, de az egyénre figyelés és az egyéni foglalkozás időhiány miatt nem valósítható meg. Ez lenne a differenciált oktatás. A másik oldalon viszont ott a diák, akit érdekeltté kell tenni a tanulásban. Manapság, amikor a gyermekek rengeteg információhoz jutnak az világhálón, a megszokott oktatási módszerekkel nem lehet lekötni figyelmüket. Ellenben a gyenge érettségieredmények annak is köszönhetőek, hogy amikor megszüntették a szakiskolákat, a leggyengébben teljesítő tanulók is besétáltak a líceumok kapuján. – A sokat hangoztatott reformnak az lett volna a lényege, hogy a diákok készségei, képességei fejlesztésére helyezzék a hangsúlyt, a váltás ellenben nem történt meg sem a tananyag, tankönyvek tekintetében, sem a pedagógusképzés terén. A követelményeket mégis az említett szellemben próbálja átalakítani az oktatási szaktárca. Hogyan egyeztethető össze ez a kétféle oktatási magatartás, hogy érhető el ilyenformán a jelenleginél jobb eredmény? – Az óvodában és az elemi oktatásban jó irányban haladnak a dolgok, ezen a két szinten az említett reform megvalósult. Gond a gimnáziumi és líceumi szinten van, amihez az is hozzátartozik, hogy Romániában jelenleg nincs rendes tanárképzés. Ha kompetenciaalapú oktatásra akarunk rátérni, készségeket, képességeket fejleszteni a gyermekekben, akkor a tanárt is meg kellene tanítani erre. A falu még mindig lemarad – Mi a helyzet a falusi oktatással? Miért gyengébbek az eredmények a városi iskolákhoz hasonlítva, holott ugyanazokon az egyetemeken készülnek fel a falun oktató tanítók, tanárok is, sőt, nagyon sokan éppen a közeli városból ingáznak? – Azt tapasztaltam, ha alacsony létszámú egy osztály, a külső szemlélő elvárásával ellentétben nem jut több idő egy gyermekre, hanem elvész a diákok közötti versengés, és a tanár hozzáállása is ehhez igazodik, nem töri magát túlságosan. A szülő, aki ezt idejében felismeri, elviszi gyermekét városi iskolába, és falun még kevesebben maradnak, tovább gyengül az osztály. Másik jelenség falun, hogy a pedagógusok saját maguk, illetve a szülők megnyugtatására nem alkalmazzák az érvényben levő osztályzási rendszert, nem ismerik el az egyestől tízesig való osztályzást. A falusi diák akkor szembesül először ennek hátrányával, amikor egy országos mérésen, értékelésen vesz részt, ahol, ha a tételsornak felét teljesíti, az még csak ötösre elég. Ahhoz, hogy nagyobb jegyet kapjon, a feladatok másik felét is meg kellene oldania. Itt üt vissza, ha a falusi iskolában nem ugyanúgy történik az értékelés, mint a megyei, illetve országos méréseken, ha a faluról érkezett gyermek jegye néhány ponttal a valós tudásszintje fölötti. – Mi motiválja a falun tanító pedagógust, hogy az osztályzásnál ekképpen cselekedjék? – Ebben közrejátszik a munka elvesztésétől való félelem is, mert ha egyszer megbuktatja a gyermeket, osztályismétlőre marad, de ha másodszor is bukik, lehet, hogy otthagyja az iskolát. Ez már veszélyeztetheti az osztály fennmaradását, az adott tanári állás megszűnését hozhatja. Természetesen falun is találunk olyan pedagógusokat, akik mindent megtesznek, hogy a diákok felzárkózzanak. Példa erre az az iskola, ahol tavaly egyetlen nyolcadikos sem érte el az ötöst matematikából az országos felmérőn, de idén hatan mentek át. Ez azt jelenti, hogy felismerték ennek fontosságát, és idejében léptek. Bár mindenhol szakképzett pedagógusok tanítanak, még mindig óriási a különbség a falusi és a városi iskolák között. De az is igaz, aki nem tud pedagógus lenni szívvel, lélekkel, az ne oktasson, ne legyen számára ez kényszerpálya. Ez a legrosszabb, ami történhet az oktatási rendszerben, mert az első áldozat a gyermek, aztán a szülő, az iskola és az egész közösség. Azt gondolom, mindenhol vannak értelmes gyermekek, csak meg kell találni az utat feléjük, hogy nyitottak legyenek az új befogadására. Egyensúlyra van szükség – Nem csak a diákok vizsgaeredményei gyengék, a pedagógusok között is sok a bukdácsoló, illetve az olyan tanár, aki, bár már húsz éve a pályán, még mindig helyettesítő, évről évre keresi az állást, a véglegesítő vizsgán kívül nincs más fokozata, nem is igazán szereti munkáját, nincs hivatástudata. A másik véglet a pedagógus, aki sikeresen vizsgázott, végleges katedrával, az 1-es fokozatot is megszerezte, ez javadalmazásában is érződik, biztonságban érzi magát, mert címzetes, nem veszítheti el állását, ezért mindegy neki, hogy a diákok szeretik vagy unják óráit. Egy nagyon szűk réteg pedig húsz év tanítás után is mindennap készül, keresi az újat, az érdekeset, a szünetet sem sajnálja, hogy válaszoljon egy-egy kérdésre, eredményesek a tanítványai, s a szeretet- és tiszteletlistán a legjobb értékelést kapja a diákoktól. Számszerűen ez a csoport a legkisebb. Talán mert eltűnőben az igazi pedagógusmodell? – Általában a modellek hiányoznak, ma alig lehet a gyermekek elé példaképeket állítani. Ha valaki mégis egy kicsit felülemelkedik, a társadalom elnyomja, nehogy több legyen, mint az átlag. A pedagógusok tekintetében, úgy gondolom, ma már nem az a követendő modell, mint régen, amikor a falu tanítójának és papjának volt a legnagyobb szerepe a közösség előrehaladásában. Új típusú modellre lenne szükség, de ennek kialakulását egyelőre nem látom. Természetesen vannak kivételesen jó pedagógusok most is, akiket a diákok szeretnek, tisztelnek. A címzetesség valóban sokat árt a minőségnek, mert a pedagógust védi, függetlenül attól, hogy milyen a teljesítménye, hogyan végzi munkáját. 2000-ben, Andrei Marga minisztersége idején egy nyári találkozón mi, megyei főtanfelügyelők vitattuk a törvényeket, módszertanokat, a záróvizsgák eredményeit. Két javaslatom volt, az egyik, hogy bízzunk a záróvizsgákon javító tanárokban, és szüntessük meg a fellebbezés lehetőségét, a másik, hogy szüntessük meg a címzetességet. Azzal érveltem, ha a tanár tudná, hogy az iskolaigazgató, a szülői közösség nem elégedett vele, és a kapun kívül még négy-öt szakember várja, hogy katedrához jusson, hogy könnyen elbocsáthatják, akkor sokkal hatékonyabban végezné munkáját. Mindkét indítványomat Margával együtt négyen szavazták meg, harmincnyolcan ellenezték. – Ha nem igazodunk az új információs világhoz, de a régi értékrendszerhez sem térünk vissza, akkor merre tart az oktatás? – Világviszonylatban folyik az útkeresés az oktatásban. Egyes dolgokat már eredményesen kipróbáltak, ilyen a finn modell vagy a németországi duális iskolarendszer erős szakképzéssel. Romániában is elmozdult valami, a politikum rájött, hogy nem lehet egy országot gazdaság nélkül megalapozni, és a gazdaság működéséhez szakemberek szükségesek, így végre megszületett a döntés a szakképzés visszaállításáról. De nem szabad türelmetlennek lenni. Arra lenne szükség, hogy az újonnan beinduló szakképzés tekintetében az iskola a szülőkkel és a gyermekekkel, a vállalkozói szférával és a helyi adminisztrációval együttműködjék, hosszú távon tervezzenek, mert csak így lesz szilárd a szakoktatási rendszer. Ez az egész hazai oktatásra érvényes elvárás, stabilitás nélkül lehetetlen következetes és eredményes munkát végezni. Bármi lesz is, becsengetnek – Érződik az anyagi bizonytalanság, folyamatosan változik a törvénykezés, tagozatok, tanintézmények szűnnek meg, de mindezek ellenére és mindezzel együtt szeptember 15-én becsengetnek. Mi várható az új tanévben? Lesznek-e új tankönyvek? Elegendő-e a költségvetés az esztendő végéig? – A rendszert minden évben átszervezik. A helyi önkormányzatok csak akkor módosítanak a hálózaton, ha annyira alacsony a gyermeklétszám, hogy nem lehet tovább fenntartani az adott tagozatot vagy egységet. Ezek az állások megszűnnek, és ha az érintett pedagógus címzetes katedrával rendelkezik, áthelyezzük, ha helyettesítő, akkor nem kötelező biztosítani számára másik állást. Az új tankönyveket mi is várjuk, ellenben ezek nem tartoznak a megyei tanfelügyelőség hatáskörébe, a törvény értelmében a minisztérium a megyei tanácsokkal köt erre vonatkozó szerződést. A költségvetés tekintetében mindenképpen kiigazításra lesz szükség ahhoz, hogy év végéig lefödjük a fizetéseket és a per útján megnyert jogosultságokat is, több, mint tizenkét millió lej hiányzik. Ezt minden bizonnyal megkapjuk, de további költségekre nem elegendő a fedezet. Ettől eltekintve szeptember 15-én újra kinyílnak az iskolakapuk, és megkezdjük a 2014–2015-ös tanévet. Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. szeptember 15.Iskolakezdés: eltekintenek a hiányosságoktólOrszágszerte több száz oktatási intézmény még mindig nem rendelkezik az oktatás megkezdéséhez szükséges egészségügyi engedéllyel, az oktatási tárca illetékesei szerint azonban a helyzet sokkal jobb, mint az előző években. Főképp a vidéki iskolák vannak nehéz helyzetben, a városi intézmények többségében már megfelelő feltételek közt fogadják a diákokat. Iskolakezdéskor minden évben újra meg újra felvetődik ez a probléma, az oktatás azonban a kifogásolt állapotú intézményekben is beindul. Maros megye: kellemes meglepetés A tavalyi tizenkettőhöz képest idén még kevesebb Maros megyei tanintézet marad egészségügyi működési engedély nélkül – tájékoztatott a közegészségügyi hatóság sajtószóvivője, Uifălean Gabriela. Az ellenőrző szervek eddig mintegy száz iskolát és óvodát látogattak meg, és kellemes meglepetésben volt részük. „Azt látjuk, hogy idén szinte mindenütt, a legkisebb falvakban is igyekeznek pontra tenni a tanintézeteket. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden iskolának és óvodának megadjuk a működési engedélyt, sőt reméljük, hogy azok, amelyek évek óta képtelenek megszerezni a szükséges jóváhagyást, lassan be is zárnak” – fejtette ki munkatársunknak Uifălean doktornő. Az ellenőrzések szeptember vége felé érnek véget. Háromszék: nem segít a kormány Háromszéken hat tanintézet nem kapta meg a hétfőn kezdődő tanévre a közegészségügyi engedélyt, mert az intézmények épületében nincs vezetékes víz, vagy nem elég jó minőségű. Az itt tanuló diákok otthonról visznek palackozott vizet. Keresztély Irma főtanfelügyelő elmondta, ezek az iskolaépületek általában egyházi tulajdonban vannak, ezért az önkormányzatok nem tudnak befektetni a korszerűsítésükbe. Kovászna megyében a 316 oktatási intézmény közül még 18-nak a napokban folyamatban volt a közegészségügyi engedély beszerzése, de ezek esetében nincs semmilyen akadálya annak, hogy a jóváhagyást megkapják. A főtanfelügyelő szerint egyre több tanintézet kapja meg az engedélyt, az új tanévben már 98,10 százalék rendelkezik jóváhagyással. Idén a háromszéki iskolák és óvodák egy lejt sem kaptak a központi költségvetésből karbantartásra vagy felújításra, a nyári munkálatokat az önkormányzatok finanszírozták. Kovászna megyében a nyári vakáció alatt az önkormányzatok összesen 2,3 millió lejt fordítottak a tanintézetekben zajló munkálatokra, hogy ezek többsége megfelelően fel tudjon készülni a tanévkezdésre. Bihar megye: utolsó simítások Bihar megyében még mindig vannak olyan tanintézetek, ahol nincs az épületben vezetékes víz, és kályhával fűtenek, de hétfőn mégis kinyitják kapuikat a kisdiákok előtt. Nicolae Avram főtanfelügyelő sajtótájékoztatón mutatott rá arra, hogy a partiumi megye óvodáinak és iskoláinak egynegyede akadt fenn a vizsgálatok első rostáján, és nem szerezte meg a működési engedélyt, de fogadni tudja a tanulókat. A legsúlyosabb problémákat Felsőfeketevölgyben tapasztalták, ahol a tető beázása nehezíti az oktatást. A tanfelügyelőség, a prefektúra és a közegészségügyi hivatal közös vizsgálatáról kérdezve Delorean Gyula helyettes kormánymegbízott rámutatott arra, hogy 26 településre kellett újra kilátogassanak az elmúlt időszakban, de elementáris problémák nem voltak. „A többnyire magyarlakta települések ilyen szempontból jól állnak, nem volt gond” – magyarázta. Csupán Diószegen voltak kisebb rendellenességek, de a tanfelügyelőség már átutalta a szükséges összeget a javításokra. Nagyváradon minden iskola megkapta a működési engedélyt, a nyári szünet utolsó „száz méterén” már csak a Mihai Eminescu Főgimnázium festésén dolgoztak. Hargita megye: jóindulatú ellenőrök Bartolf Hedwig Hargita megyei fő tanfelügyelő elmondta, a tanintézetekben lezajlottak a tanfelügyelőségi és közegészségügyi ellenőrzések is, és ezek azt mutatják, hogy az egy évvel korábbi helyzethez képest javultak a feltételek a napközikben és iskolákban, a múlt évi 89 százalékhoz képest idén 92 százalék arányban találták megfelelőnek a körülményeket a tevékenység elkezdéséhez, így a tanintézetek jelentős része a közegészségügyi működési engedélyt is megkapta. „Akárcsak az elmúlt években, idén is jóindulatúak voltak az ellenőrzések során, ott is megadták a működési engedélyt, ahol a szükséges munkálatok – például a padló cseréje, épületjavítás vagy más fejlesztés – elkezdődött, de várhatóan csak az iskolakezdés után fejeződik be” – tájékoztatott a főtanfelügyelő. Kifejtette, természetesen van, ahol a körülmények még nem felelnek meg maradéktalanul az elvárásoknak, de legtöbb tanintézet esetében ezek olyan problémák – például a szeméttároló helyéül szolgáló betonalap hiánya –, amelyek nem akadályozzák az oktatás elkezdését. Bartolf Hedwig hozzátette, várhatóan idén olyan már nem fog előfordulni, mint tavaly, amikor az iskolák állapota miatt, a diákok biztonságát szem előtt tartva a megyei közegészségügyi igazgatóság nem engedélyezte az oktatás megkezdését a székelyandrásfalvi, valamint a Kászonokban található jakabfalvi iskolákban. Bíró Blanka, Szucher Ervin, Vásárhelyi-Nyemec Réka Krónika (Kolozsvár) 2014. október 10.Támadás az iskolák kétnyelvűsége ellen – Újabb feszültség SepsiszentgyörgyönVáratlan bejelentést tett a sepsiszentgyörgyi tanács tegnapi, rendkívüli ülésén Antal Árpád polgármester: Rodica Pârvan SZDP-s tanácstag a prefektúrához és az önkormányzathoz intézett levelében kifogást emelt a városi alárendeltségben levő tanintézmények új feliratai ellen, és emiatt az iskolaigazgatókat perrel fenyegetik. A polgármester elmondta: kétnyelvű táblákat készíttettek, amelyeken a kormányhatározattal jóváhagyott városcímer mellett kizárólag az iskola neve szerepel román és magyar nyelven, illetve néhány esetben – például a Mihai Viteazul Főgimnáziumnál – az iskola logója is, ha van neki ilyen. A táblák megrendelésekor szigorúan törvény szerint jártak el, ő maga nem is érti, miért nem lehet a Constantin Brâncuşi Szakközépiskolára (ennek igazgatója a magyarellenességéről híres Pârvan asszony, aki a tegnapi ülésen nem jelent meg) magyar szöveget kifüggeszteni, mikor a Székely Mikó kollégium falán van román felirat. Szerinte egy normális országban – tudjuk, hogy a miénk nem az – sem a prefektus, sem más nem akadályozhatja meg a kétnyelvű táblák elhelyezését. A felvetésre elsőként Mădălin Guruianu liberális képviselő helyeselt: szerinte ez jóérzés és kölcsönös tisztelet dolga, hiszen magyar anyanyelvű gyermekek is tanulnak mindkét román középiskolában, ráadásul törvényes szabályozás is létezik az amúgy „természetes” kétnyelvű feliratozásra. A törvény az iskolanévtáblákról azt írja, hogy ezeknek csak az iskola nevét vagy számát kell tartalmazniuk, semmi mást – közölte Sztakics Éva alpolgármester, majd felolvasta a prefektus válaszlevelét. Ezt a megyei tanfelügyelőség küldte szét az iskolaigazgatóknak, és az áll benne, hogy az új táblákról „eltávolították” a Románia feliratot, az ország címerét, és a (román) nemzeti színeket. Az utolsó bekezdésben felszólítják az iskolaigazgatókat, hogy függesszék fel a táblák kihelyezését az épületekre, mert így elejét vehetik az esetleges későbbi pereknek. Sztakics Éva leszögezte: a táblákra érvényes építkezési engedélye van a polgármesteri hivatalnak, ezeket fel fogják tenni, és elutasítják az iskolaigazgatók riogatását is. – Sem a táblákat, sem a feljelentést nem láttam, csak a prefektus levelét, amely felszólítja a helyi tanácsot a táblák törvényességének felülvizsgálatára; bár azt is sérelmezik, hogy ezeket a helyi tanács jóváhagyása nélkül, mindössze egy építkezési engedéllyel, alpolgármesteri utasításra kezdték felszerelni, valószínűleg arról van szó, hogy a román felirat legyen felül – közölte megkeresésünkre Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő, aki a prefektusi figyelmeztetést továbbította az iskolákhoz. Hozzátette: tudomása szerint 1989 után egyetlen tanügyminiszter sem adott ki olyan rendeletet, amely az iskolanévtáblák tartalmát, méretét, formáját előírta vagy szabályozta volna, ezért ő maga a minisztérium jogi osztályától kér felvilágosítást ebben az ügyben. Ilyen szabályozás híján a főtanfelügyelő szerint a helyi közigazgatási törvényt kell alkalmazni. A tanácsülésen a kedden már végleges bírósági ítélettel törvénytelennek minősített városzászlóról is szó volt, Antal Árpád polgármester beszámolt a (lapunkban már ismertetett) perről és arról az elhatározásáról, hogy Strasbourgban fellebbezik meg a magyar közösséget diszkrimináló döntést. Mădălin Guruianu emlékeztetett, hogy a zászlót ő maga is megszavazta, és sok helybeli román is az önkormányzat oldalán csatlakozott a perhez, Incze Sándor nyugalmazott református esperes pedig arra figyelmeztetett, hogy ebben az országban „szent kötelességünk” egymást megérteni, hiszen mindkét nemzet egyre fogy, és azoké a jövő, akik szaporodnak. Demeter J. Ildikó Háromszék Erdély.ma 2014. november 12.Pénzbeni támogatás pedagógusoknakA háromszéki pedagógusoknak akár már ma a bankszámlájukon lehet az a százötven euró értékű támogatás, amit a kormány európai uniós alapokból juttat szakmai fejlesztés céljából. Az összegre a megyében 3033-an jogosultak, Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő tegnap írta alá az átutalásokat. A pedagógusoknak és az oktatói kisegít személyzetnek járó támogatást nem kaphatják azok, akik jelenleg nem állnak szerződéses viszonyban valamilyen oktatási intézménnyel, illetve heti normájuk kevesebb a tizennyolc órás katedra felénél, továbbá azok, akik 30–60 napig helyettesítik betegszabadságon lévő kollégájukat, valamint a szakszervezeti vezetők, akik nem tanítanak legalább félállásban. Mivel a gyermeknevelési szabadságon lévő édesanyáknak erre az időszakra felfüggesztik a munkaszerződését, nem teljesítik a támogatás odaítélésének feltételét, ezért nem jogosultak a juttatásra – közölte Keresztély Irma főtanfelügyelő. Mint lapunknak elmondta, Kovászna megye 2 241 400 lejt kapott az említett célra, ami 3202 személynek lenne elegendő, de kimutatásaik szerint csak 3033-an jogosultak a támogatásra, így a tartalékból meg tudják oldani az utólag tisztázott eseteket, például olyan helyzetben, ha valakit októberben alkalmaztak, és a fizetési nyilvántartásban még nem szerepelt, amikor a tanfelügyelőség összesítette az adatokat. A megyében 206 pedagógus nem rendelkezik bankkártyával, kézbe kapják a 700 lejt, a többieknek számlára utalják a pénzt, amit évente egy alkalommal kapnak ezután a jogosultak. A főtanfelügyelő hangsúlyozza, a szakmai fejlesztés céljából megítélt támogatásról az érintetteknek nem kell számlával elszámolniuk, csupán egy típusnyomtatvány alapján nyilatkoznak júniusig az összeg felhasználásáról. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. november 20.Elkallódhatnak az itthon hagyott gyerekekTöbb ezer romániai gyerek nő fel szülő nélkül, mivel egyik vagy mind a két szülő külföldön vállal munkát. Buja Gergely szociológus, a SEEMIG migrációs kutatási program sepsiszentgyörgyi vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a hivatalos adatok szerint Romániában több mint 80 ezer gyereket hagytak magukra a szüleik, amikor az országhatárokon kívül vállaltak munkát. A valóságban ennél sokkal több gyerek kénytelen nélkülözni édesanyját vagy édesapját, az UNICEF adatai szerint mintegy 350 ezer kiskorú van ebben a helyzetben, egyharmaduknak, tehát több mint százezer gyereknek, mind a két szülője külföldön dolgozik. „Ez a helyzet rengeteget problémát okoz, iskolapszichológusok próbálják ezeknek a gyerekeknek a sorsát egyengetni” – osztotta meg tapasztalatait meg Buja Gergely. Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő a téma kapcsán elmondta, felmérésük szerint a megyében például 624 iskolás gyerek szülei dolgoznak külföldön, az óvodáskorúakról viszont nem készült hasonló összesítés. A gyerekeket általában a nagyszülőkre, rokonokra bízzák, de például Bodzaforduló környékén az is gyakran előfordul, hogy a szomszédokat kérik meg, hogy néha nézzenek rá a magukra maradt kiskorúakra. Keresztély Irma szerint általában ezek a gyerekek mindent megkapnak a szüleiktől, de az apa és az anya állandó jelenléte pótolhatatlan, és súlyos lelki problémákat okozhat. Mint ismeretes, a 2006/219-es kormányrendelet előírja, hogy a szülők kötelesek bejelenteni az önkormányzatnál, ha külföldre mennek dolgozni, és azt is közölniük kell, hogy távollétükben kire hagyják gyerekeiket. A polgármesteri hivatalok ez alapján kiállítanak egy igazolást, amit fel kell mutatniuk a határátkelőnél. Azonban a törvény nem bünteti ennek az előírásnak az elmulasztását, a határőrök sem kérik a papírt, így a statisztikák sem valósak. A szakértők szerint, a szülői felügyelet hiányában ezeknek a gyerekeknek a sorsa gyakran megpecsételődik, iskolakerülővé válnak, rossz társaságba keverednek. Tavaly – mint beszámoltunk – a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Gimnázium diákjai dobtak „mentőövet” a szüleik által magukra hagyott társaiknak, és délutánonként foglalkozásokat szerveztek számukra. A projektvezető iskolapszichológusok szerint a közvélemény figyelmét rá kell irányítani a problémára. Bíró Blanka | Krónika (Kolozsvár) 2014. december 6.Közösségi küzdelem a megmaradásért (Húszéves a Nicolae Colan Általános Iskola)Az alig nagykorú iskola különös utat tört magának a közoktatás intézményrendszerében. Igen rövid idő alatt olyan intézménnyé vált, amely a család, az iskola és a helyi közösség partnerségére épül, és amelynek létéért a szülők ádáz küzdelmet folytattak és folytatnak – mondta köszöntőbeszédében Kátai Zsuzsanna szülőbizottsági elnök tegnap a sepsiszentgyörgyi Nicolae Colan Általános Iskola fennállásának húszéves évfordulója alkalmából tartott ünnepségen. Ennél találóbban sem az egykori és jelenlegi iskolavezetők, sem a tanfelügyelőség, a helyi önkormányzat, a civil társadalom képviselői nem fogalmazták meg, hogy mi is történt 1994-től az Olt negyedi lakótelep kétnyelvű iskolájában. Opra Kálmán alapító igazgató a kezdeteket ismertette, amikor a sepsiszentgyörgyi zeneiskolából, ahol a túlméretezett diáklétszám miatt három váltásban tanítottak, a hagyományos oktatású osztályok kiváltak, és létrejött az új iskola. 1994 szeptemberében 1302 tanulóval nyitotta meg kapuját az a kétnyelvű tanoda, amely a helyi román közösség kezdeményezésére még abban az esztendőben felvette az árapataki származású ortodox egyházfő, Nicolae Colan nevét, de a kezdeti fellendülés hamar véget ért, alig néhány év múlva rohamosan apadni kezdett a diáklétszám. Szőcs Emese jelenlegi iskolaigazgató ennek okát többek között abban látja, hogy a városban gyárak zártak be, a munkanélküliek egy része külföldön keresi boldogulását, sok család kitelepedett, és így kezdett kiürülni a lakónegyed iskolája. Beszédében hangsúlyozta, hogy tanárok, igazgatók váltották egymást, állandóan módosultak a törvények, de mindig sikerült megtalálniuk a türelem, a tolerancia útját, és odavonzani olyan családokat, akik értékelték ezt az utat. Keresztély Irma főtanfelügyelő méltatta az iskola kitartását olyan időkben is, amikor a diáklétszám már annyira csökkent, hogy az intézmény léte forgott kockán, de akkor kaput nyitottak az alternatív oktatásnak, és megmentették az intézményt. Jelenleg 341 diák tanul itt, és a 2011-ben idecsatolt két óvodában 314 gyermeket fogadnak naponta. Itt működik az újraindult iskolai Waldorf-oktatás, és a megyében egyedülálló diszlexiás tagozat, ami arra késztette a pedagógusokat, hogy folyamatosan képezzék magukat az említett szakterületeken. Köszöntőt mondott Kelemen Szilárd tanácstag, aki a helyi önkormányzat képviselője az iskola vezetőtanácsában, Nagy Zoltán pedig a polgármesteri kabinet küldöttjeként ismertette, hogy 2015-ben a város kétmillió lejt fordít a Nicolae Colan Általános Iskola udvarának felújítására és az óvoda konyhájának beüzemelésére. A kétnyelvű évfordulós ünnepségen román részről felszólalt az iskola aligazgatója, a megyei főtanfelügyelő helyettese, a helyi román civil szervezetek és a kormányhivatal képviselője, az iskola diákjai pedig magyar és román nyelvű énekekből, szavalatokból összeállított műsort mutattak be Benedek Magdolna irányításával. A szervezők emléklappal mutatták ki hálájukat az iskola egykori igazgatóinak és nyugalmazott tanárainak, a díszmeghívott pedig a vajdasági Magyarkanizsa Jovan Jovanovic Zmaj kétnyelvű, magyar–szerb testvériskolájának küldöttsége volt Juhász Márta iskolaigazgató vezetésével, aki lapunknak elmondta, eddig ők fogadták a sepsiszentgyörgyi diákokat az általuk szervezett gyermekfesztiválokon, most először viszonozták a látogatást, és legnagyobb örömük az, hogy a gyermekek az elmúlt találkozások alkalmával olyan szoros barátságokat kötöttek, hogy induláskor pontosan megnevezték, hogy Háromszéken melyik családnál szeretnének megszállni. A magyarkanizsai iskolavezető hálás a két testvérváros önkormányzatának, amiért támogatják az iskolák együttműködését, és bízik abban, hogy ezt a kapcsolatot a jövőben kiszélesítik szakmai vonalon is. A húszéves évfordulós ünnepség a névadó iskolaudvaron álló szobrának koszorúzásával ért véget, de adventi hangulat is belengte az iskolát, mert előző nap a kis kézművesek adventi koszorúkat és díszeket készítettek, és minden bizonnyal karácsonyig a festett, ragasztott üdvözlőlapok is gazdára találnak. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. január 13.Ősztől bezár a hilibi iskolaNem telik el esztendő anélkül, hogy ne kerülne veszélybe egy-két háromszéki kisiskola, óvoda fennmaradása, minden alkalommal a gyermek- és pénzhiány az oka az esetleges bezárásnak. Két hét sem telt el az idei év kezdetétől, Hilibben máris meghúzták a vészharangot: az ozsdolai iskola, mint pénzügyi központ, az egyetlen összevont hilibi osztály megszüntetéséről határozott, amelyhez kérte az önkormányzat beleegyezését. A döntés megszületett: az óvoda marad, de ősztől Ozsdolára kell ingázniuk a hilibi 6–10 éves gyermekeknek. Jakab-Fancsali Kálmán ozsdolai plébános, címzetes esperes és dr. T. Szabó Levente az interneten is közzétett petíciót fogalmazott meg a hilibi iskola védelmében, amelyhez támogató aláírásokat gyűjtenek. Mivel a beadvány megfogalmazói arra hivatkoznak, „az ozsdolai helyi tanács 2014 decemberében úgy döntött, hogy gazdaságossági okok miatt a következő tanévtől felfüggeszti a hilibi iskola működtetését, az ott dolgozó tanítónőt és az eddig szimultán oktatásban tanuló gyermekeket az ozsdolai iskolaközpontba integrálja”, lapunk első lépésben az ozsdolai önkormányzatnál keresett magyarázatot az intézkedésre. Péter Márta Judit jegyző elmondta, az ozsdolai Kún Kocsárd Általános Iskola vezetőtanácsa határozott a hilibi összevont osztály felszámolásáról, és benyújtotta az erre vonatkozó kérelmet az önkormányzathoz, amely elindította az ügyben a jogi eljárást. Előbb a decemberi tanácsülésen bocsátották szavazásra az iskola beadványát, a tizenhárom tanácstagból tizenegyen voltak jelen, nyolcan mellette voksoltak, ketten tartózkodtak, a hilibi tanácstag ellene szavazott. Megszületett a határozattervezet, azt benyújtották ellenjegyzés végett a megyei tanfelügyelőségre, ha onnan pozitív válasz érkezik, akkor hoznak végleges tanácsi határozatot a kérdésben. Ezek után a legilletékesebbet, az ozsdolai iskolaközpont igazgatóját kérdeztük. Bögözi Simon elmondta: a hilibi elemi iskola nyolc gyermekkel működik egyetlen összevont osztályban, ahol együtt tanulnak az előkészítő osztályosok az elsősökkel, a másodikosokkal és a harmadikosokkal, jelenleg nincs negyedikes tanuló. Ez nemcsak gazdasági szempontból fenntarthatatlan, hanem törvénytelen is, az előkészítősök nem tanulhatnak másik három-négy évfolyammal együtt – állítja az igazgató. Szerinte, ha az átszervezés nem történik meg, ősztől az akkori két negyedikest vagy az óvodából érkező jövendőbeli két előkészítőst kellene Ozsdolára ingáztatni, ami azt jelentené, hogy az iskolabusznak a jelenlegi két út helyett hármat kellene naponta megtennie, mert az elemistákat hamarabb kell hazavinni, mint az V–VIII. osztályosokat. Bögözi igazgató ecsetelte a 398 gyermekkel működő iskolaközpont anyagi helyzetét: a fejkvótaalapú finanszírozás 85–95 százalékban elég a fizetésekre, az anyagköltségeket valahogy kiszorítják, de az autóbusz fenntartása és üzemeltetése egyre nehezebb, annak ellenére, hogy a gépkocsivezetőt az önkormányzat fizeti. Idén négyszer annyiba kerül a kötelező biztosítás, mint tavaly – példálózott. Hozzátette: amiatt, hogy a fejkvóta szerinti költségvetésből nem tudtak kijönni, az elmúlt tanévben, februárban hozott pénzügyi törvény értelmében heti tizennyolc órát kellett tanítania, amit három iskolában tudott megszervezni, le kellett mondaniuk egy negyed könyvtárosi és egy negyed könyvelői állásról. Úgy gondolja, ilyen körülmények között, ha az önkormányzat a hilibi iskola további működtetése mellett dönt, anyagilag is hozzá kell járulnia a költségekhez. Tudja, hogy kellemetlen lépésre szánták el magukat, de meg kell tenniük, szerinte a hilibi gyermekeknek és tanítónőjüknek, Pálkó Mónikának van helye az ozsdolai iskolában. Minden gyermek a saját korosztályának megfelelő osztályban kapna helyet, egy tanítónő jelenleg helyettesítőként oktat, ősztől a hilibi pedagógus foglalná el a helyét, akinek egyébként is Ozsdolán van a címzetes állása – tájékoztatott az iskolavezető. Ezzel szemben az aláírásgyűjtők így érvelnek a hilibi iskola mellett: „Az oktatásra kizárólag piaci szempontok szerint tekintő gondolkodást azért tekintjük károsnak, mert elfeledkezik arról, hogy az oktatás a szorosan vett gazdasági érdekeken túlmenően mennyi másfajta értéket hordozhat: például egy adott faluban jó közérzetet teremthet, erősítheti az integrációt és a helyi kötődéseket, az esélyegyenlőség eszköze lehet, biztonságérzetet adhat, élhető, egészséges környezetet nyújthat, jobb időbeosztást tehet lehetővé a helyi gyerekek számára, munkahelyet teremthet helyben a pedagógusok számára. (...) Épp ezért kérjük a helyi tanácsot: fontolja meg és tudatosítsa a köznek azokat az érdekeit, amelyek a hilibi iskola esetében is fontosabbak lehetnek, mint a fenntartás puszta költségei.” A döntés megszületett. A megyei tanfelügyelőség a tegnapi vezetőtanácsi ülésen ellenjegyezte az ozsdolai önkormányzat határozattervezetét, ami többnyire szimbolikus, mivel az oktatási törvény értelmében a helyi iskolahálózatról a helyi önkormányzatok döntenek. Keresztély Irma főtanfelügyelő érdeklődésünkre elmondta, ha a helyiek úgy értékelik, gazdaságossági okok mellett az oktatás minősége is javul azáltal, hogy a gyermekek a koruknak megfelelő osztályban tanulhatnak, akkor nincs miért ne értsenek egyet az átszervezéssel. Szerinte nem mindig igaz, hogy a kis létszámú osztályban a tanulók jobban haladnak, mert a tanítónak több ideje jut egy diákra, mivel nagyobb létszám esetén a versenyhelyzet viszi előre a gyermekeket. Tetszik, nem tetszik, a demográfiai mutatók szerint szórványosodás történik a tömbmagyarságban is, amelynek komoly következményei lesznek – véli a főtanfelügyelő, aki szerint a gyermeklétszám növekedése hiányában erre nincs megoldás, az elkerülhetetlen összevonásokat megúszni nem, csupán késleltetni lehet. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. január 13.Keresztély Irma: újra kell gondolni az iskolahálózatotEgyre bizonytalanabb a kis iskolák léte, a gyereklétszám folyamatos csökkenése miatt át kell gondolni az iskolahálózatot, véli Keresztély Irma. A Kovászna megyei főtanfelügyelőt (képünkön) annak kapcsán kérdeztük, hogy Ozsdola önkormányzata eldöntötte, a következő tanévtől megszünteti a községhez tartozó Hilib falu elemi iskoláját, és az ott összevont osztályban tanuló nyolc kisdiákot iskolabusszal viszi a községközpont iskolájába. A hilibi iskolában jelenleg nincs negyedik osztályos tanuló, de jövő tanévtől lesz, ezért egy osztályban egy tanítónő felügyelete mellett kellene tanulnia az öt évfolyamnak, ám ezt az oktatási törvény nem engedélyezi. A kis vidéki iskolák megszüntetését, összevonását csupán egy-két évig lehet késleltetni, a folyamat azonban elkerülhetetlen, mutatott rá a főtanfelügyelő. Ha a demográfiai mutatók szerint évről évre folyamatosan csökken a gyereklétszám, ezek az iskolák anyagilag sem fenntarthatók, de az oktatás minőségét sem tudják biztosítani, szögezte le. Keresztély Irma szerint a tömbmagyarságban is szórványosodás kezdődik, a jelenlegi iskolahálózat ebben a formában nem fenntartható, a minisztérium pedig országos szinten újabb leépítéseket tervez. A hilibi iskolára vonatkozó döntésről leszögezte, ha a községvezetés biztosítja az iskolabuszt, a kisdiákok jobb minőségű oktatásban részesülhetnek azzal, hogy nem összevont osztályban tanulnak, és a nagyobb létszámú közösség is ösztönzőleg hat a versenyszellemre. „A kisdiákok esélyegyenlőséghez való joga nem csorbul, végleges tanítói állás nem szűnik meg, a hilibi tanítónőnek Ozsdolán van az állása. A tanfelügyelőségnek nincs oka felülbírálni az önkormányzat döntését” – mondta Keresztély. Jakab-Fancsali Kálmán ozsdolai plébános és T. Szabó Levente ugyanis online petíciót indítottak az iskola megmentésére, melyben leszögezik, hogy a tanintézetek nem kezelhetők kizárólag gazdasági megfontolások szerint. „Nem a források elvonása a megoldás, hanem épp az oktatási intézmények további fejlesztése, s ezáltal vonzóvá tétele. Ezért kérjük, hogy a teljes községi iskolahálózat működését gondolja újra a helyi tanács” – áll a petícióban, melyet eddig mintegy 150-en írtak alá. Székelyhon.ro 2015. január 20.Túlszabályozott tanügyA diákok és szüleik fellebbezhetnek az elemi, általános és középiskolában kapott jegyek ellen – többek között ezt tartalmazza az oktatási minisztérium által kiadott, már a Hivatalos Közlönyben is megjelent új tanügyi szabályzat, amely megtiltja a tanulók tiltakozáson való részvételét, és feltételekhez köti a civil szervezetek alapítását. Noha a szülők és a diákok a szabályzat több pontját kifogásolják, az oktatási szakemberek szerint szükség volt egy egységes, az ország mind a 8500 tanintézetére érvényes rendszabály kidolgozására. Király András oktatási államtitkár lapunknak kifejtette: az új szabályzat tulajdonképpen csak iránymutató, amelynek alapján az iskoláknak február közepéig kell kidolgozniuk saját belső működési előírásaikat. „Ezt a mankót minden iskola a maga arculatára formálja. Egy kis iskolában például nem kell ennyi szakbizottságot létrehozni, ennyi tevékenységi területet lefedni, de a dokumentum mindenképpen támaszt jelent, ha eddig értelmezési problémák adódtak a tanügyi törvény kapcsán” – magyarázta az RMDSZ-es politikus. Király ugyanakkor úgy véli: a közel 180 paragrafus egy része fölösleges, ismétli a tanügyi törvény cikkelyeit, valószínűleg ezért tűnik sokaknak túlszabályozottnak. Szerinte nem kellett volna a szabályzatba is beleírni például, hogy mit jelent a közoktatás, vagy mit takar a tanügyi rendszerben a jogi személy, de azt hasznosnak tartja, hogy világosan megfogalmazták: mi tartozik a vezetőtanács hatáskörébe, melyek a diákok, a pedagógusok és a szülők jogai és kötelezettségei. „Egy jó iskola szervezettségéről ismert, egy rosszul szervezett iskola pedig soha nem teljesít megfelelően” – összegzett Király András. „Pedagóguspróbáló” előírások Azzal kapcsolatban, hogy sokak szerint a diákok jogait sérti, hogy például tanítási idő alatt nem lehet tüntetni az iskola területén, vagy a tanintézet vezetőségének jóvá kell hagynia a tanulók által alapított civil szervezeteket, az államtitkár úgy vélekedett: a diákoknak nemcsak jogaik, hanem kötelezettségeik is vannak. „Ilyen megközelítésben az is sértheti a személyiségi jogaikat, hogy kötelező az órák látogatása” – fogalmazott a szakpolitikus. Király szerint a problémáknak megfelelő és időben történő kommunikációval lehet elejét venni: ha a pedagógus, a diák és a szülő hatékony párbeszédet folytat, nem kerül sor iskolai tüntetésekre, és civil szervezet létrehozását sem akadályozzák meg. Az államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy a szabályzatban „pedagóguspróbáló” előírások is szerepelnek: ilyen például az osztályzatok ellen beadható fellebbezés vagy a diákokkal és szülőkkel szervezendő kötelező konzultáció. Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke is úgy véli: szabályzatra mindenképpen szükség van. Rámutatott: a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségének (Makosz) képviselői azzal keresték meg őket, hogy kifogásolják a tüntetések szervezésére és a civil szervezetek alapítására vonatkozó elírásokat. „Amennyiben ezek a cikkelyek valóban sértették volna a diákok személyes vagy alkotmányos jogait, mindenképpen támogatjuk a tiltakozásukat, de a Hivatalos Közlönyben megjelent szöveg alapos áttanulmányozása során kiderült, hogy ezek a feltételek nem olyan szigorúak. Civil szervezetet például abban az esetben nem lehet létrehozni, ha az sérti az iskola belső rendszabályzatát, vagy ellentmond a most megjelent módszertannak” – magyarázta a Krónikának az RMPSZ elnöke. Burus-Siklódi Botond ugyanakkor reméli, hogy a magyar tannyelvű iskolákban nem lesznek visszaélések, az igazgatók, a tanárok nem élnek a megszorításokkal, de ezekben a kérdésekben egyébként sem egyedül az igazgatók döntenek, hanem a vezetőtanács, amelyben a diákok is képviseltetik magukat. A Makosz egyébként nyilvános közleményben is jelezte, hogy meglátásuk szerint a szabályzat nemcsak a diákjogokat, hanem az emberi jogokat is sérti, a szabad véleménynyilvánítási jog érvényesítésének megtagadásával. Az iskoláknak házirendet kell kidolgozniuk Az iskolák még ezen a héten megkapják a minisztérium új szabályzatát, a megyei tanfelügyelőségek ugyanis minden tanintézetnek küldenek egy-egy példányt a Hivatalos Közlöny vonatkozó kiadványából. Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő lapunknak kifejtette: közel egy hónap áll az iskolavezetők rendelkezésére, hogy áttanulmányozzák és gyűléseken megtárgyalják a dokumentumot, majd kialakítsák saját házirendjüket. Az intézményvezető úgy véli: mint minden szabályzat, „ez sem tökéletes”, egyes cikkelyeket „alaposabban átgondolhattak volna”, de olyan előírások is bekerültek a dokumentumba, amelyek a korábbi szabályzat hibáit korrigálják hatékonyan. „Pró és kontra vélemények lehetnek, a diákok amúgy is szívesen tiltakoznak minden szabályzat ellen, de az előíráscsomagot miniszteri rendelettel elfogadták, megjelent a Hivatalos Közlönyben, tehát alkalmazni kell. Más kérdés, hogy utólag hányszor fogják majd módosítani, ahogy a tanügyi törvényt is” – fogalmazott Keresztély Irma. Nem hoz jelentős változást az új szabályzat a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnáziumban – jelentette ki Bálint István igazgató, akinek elmondása szerint eddig is megbeszélték, ha egy diák szerint jogtalanul-e kapott alacsony osztályzatot. „Amíg nem tisztázódtak az ilyen ügyek, sosem került be a jegy a naplóba. A rendelet legfeljebb az eljárás adminisztrációs részét bonyolítja” – fogalmazott az intézményvezető. Ellenkeznek a szülők A szülők és a diákok már nem ennyire elnézőek az új szabályzattal kapcsolatban: a Háromszéken élő, kétgyermekes szülő, Orsolya például úgy véli, az együttműködésnek a felek jóindulata és bizalma alapján kellene létrejönnie, nem kényszerből és szigorú szabályok alapján. „Ha bürokratikus úton történő fellebbezések, kérések, beadványok alapján kell megtudnom, hogy miért kapott a gyerekem rossz jegyet, vagy melyek a hiányosságai, annak már nem sok értelme van. Egyrészt kevés szülőnek van erre ideje, másrészt a többség attól tart, hogy ez a gyermekét érinti negatívan” – magyarázta az édesanya. Orsolya szerint sokkal egyszerűbb, ha a tanárok hazaküldik a dolgozatot, és abból egyértelműen kiderül a pontozási rendszer, vagy a szülőértekezleten beszélik meg a felmerülő gondokat. Hozzátette: a szülők eddig is kérhették és átnézhették a dolgozatokat, tapasztalatai szerint pedig a diákok rendszerint a megérdemelt jegyeket kapják. Egy szatmárnémeti édesapa egyenesen hajmeresztőnek nevezte azt az előírást, miszerint a szülők és a diákok fellebbezhetnek, amenynyiben nem elégedettek az osztályzattal. Lapunknak ugyanakkor azt is kifejtette: szerinte kimondottan hasznos volna, ha az iskolákban ismét engedélyeznék a testi fenyítést. „Amikor én gyerek voltam, gyakran osztottak pofont a tanárok, és nem haltunk bele, sőt egyes pedagógusokra hálával gondolok vissza azért, mert megtanították nekem, mi a fegyelem” – fogalmazott. A visszaélésektől tart a vásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium egy tizenkettedik osztályos diákja, aki szerint mindaddig, „amíg a napló és az írószer a tanár kezében van, a diák vagy a szülő keresheti az igazát, úgy sem találja meg”. „A dolgozatok újraértékelését szintén tanárok végzik, akik inkább tévedő kollégájukat fogják védelmezni, mintsem az igazságtalanul lepontozott diákot. Másrészt az érintett pedagógus bármikor bosszút állhat a tanulón, aki a következő jegyét is tőle kapja” – fogalmazott a diáklány. A Bolyai végzőse az érem másik oldalára is felhívta a figyelmet: meglátása szerint korrupcióhoz is vezethet az intézkedés, ugyanis lesznek olyan szülők, akik visszaélnek a lehetőséggel, és a jobb osztályzás kicsikarása érdekében megpróbálják lekenyerezni a tanárt. Kötelezettségeket ró mindenkire a szaktárca A minisztériumi szabályzat szerint a diák vagy a szülő részéről érkező fellebbezés benyújtása után öt nap áll a pedagógus rendelkezésére, hogy megindokolja az általa adott osztályzatot. Amennyiben a fellebbező fél nem elégedett a magyarázattal, írásban kérheti az iskolaigazgatótól az írásbeli vizsga újrajavítását, amit két másik szaktanárnak kell elvégeznie. A tanintézeteknek azt is tiltja az új szabályzat, hogy nyilvánosságra hozza a diákok személyes adatait, illetve iskolai eredményeit. A tanulók nem szervezhetnek, illetve nem vehetnek részt olyan tüntetésen, megmozduláson, amely „befolyásolja az iskolai tevékenységet”, így például nem zárhatják le a folyosókat. Nem viselkedhetnek sértően, megfélemlítően, diszkriminatív módon sem társaikkal, sem a tanintézet alkalmazottaival, ugyanakkor a pedagógusoknak is tilos úgy megnyilvánulniuk – mind szóban, mind tettlegesen –, hogy az sértő legyen a tanulók számára. A szülőknek kötelességük legalább havonta egyszer személyesen felvenni a kapcsolatot a tanítóval vagy az osztályfőnökkel, hogy tisztában legyenek gyermekük iskolai fejlődésével. A személyes találkozó idejét írásban is rögzíteni kell. Az elemi osztályosok szüleinek minden reggel az iskola bejáratáig kell kísérniük gyermeküket, amennyiben ez nem lehetséges, meg kell bízniuk ezzel valaki mást. A szabályzat szerint minden iskolában létre kell hozni az erőszak megelőzéséért felelős bizottságot, az egyes tanintézetek diákjainak pedig megkülönböztető jelet – például kitűzőt, kendőt vagy egyenruhát – kell viselniük, hogy adott esetben a hatóságok azonosítani tudják, hogy melyik intézményhez tartoznak. Krónika (Kolozsvár) 2015. január 30.Iskolaigazgató-helyettesek menesztése: nem lesz dominóeffektus?Nem kell attól tartaniuk az iskolák vezetésének, hogy tanév közben kell lemondaniuk tisztségükről az igazgatóhelyetteseknek, és dominóeffektustól sem kell tartani – jelentette ki lapunknak Király András. Az oktatási államtitkárt annak kapcsán kérdeztük, hogy az iskolák működését szabályzó rendelet előírása szerint a kevés osztállyal rendelkező tanintézetekben megszüntetnék az aligazgatói tisztséget. Ha alkalmazzák az előírást, lefejezik az iskolákat, ellehetetlenítik a vezetői munkát – panaszolták lapunknak az érintett iskolaigazgatók és helyetteseik. Hargita megyében 12, Kovászna megyében 5 iskolában kellene megválni az igazgatóhelyettestől. Az egyetem előtti tanintézetek szervezésére és működésére vonatkozó, miniszteri rendelettel meghozott, nemrég életbe lépett szabályzat 26-os cikkelye előírja, hogy a működő osztályok száma alapján egy iskolában hány igazgatóhelyettes lehet. Hargita megyében több iskola esetében nem teljesülnek az egy igazgatóhelyettesi tisztség fenntartásához szükséges feltételek, így a rendelet értelmében azokban meg kellene szüntetni az aligazgatói állásokat. Erről a múlt heti tanfelügyelőségi ülésen értesültek az érintettek, az itt hangzottak szerint már február elsejétől megszüntetik a megbízatásukat. Egyelőre kivárnak Bartolf Hedvig, Hargita megye leköszönt, de még hivatalban lévő főtanfelügyelője elmondta: egyelőre kivárnak, így még nem vonta vissza egyik aligazgató megbízását sem, mely egyébként is a tanév végéig szól. Rámutatott: nem ért egyet az előírás tanév közbeni alkalmazásával, hisz ez nemcsak az aligazgatókat, hanem az őket helyettesítő pedagógusokat is érinti. Ha ugyanis az aligazgatók visszatérnek a katedrához, akkor a helyükön eddig dolgozók maradnak állás vagy elegendő óraszám nélkül. Elmondta: egyelőre pontosítást kért az oktatási tárcától, hogy lehet-e a rendelkezést halasztani következő tanév kezdetéig, lévén hogy mind nagy iskolákat érint a probléma, ahol bőven van munka. Ultimátum a fejkvóta miatt Ultimátumot kaptak a minisztériumtól a megyei tanfelügyelőségek, hogy bele kell férniük a fejkvótarendszer alapján kiszámolt bérkeretbe – mondta el lapunknak Keresztély Irma. A Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint a héten minden megye főtanfelügyelőjét behívatták a szaktárcához az új beiskolázási számokról egyeztetni. „Ultimátumot kaptunk, hiszen az elmúlt években például Kovászna megye sem az előírt pedagóguslétszámba, sem a költségvetésbe nem fért bele. Tavaly két alkalommal kaptunk költségvetés-kiegészítést, hogy ki tudjuk adni a béreket. Idén viszont bele kell férnünk a keretbe” – magyarázta. Elmondta, megpróbálják folyamatában megoldani az átszervezést és a jóváhagyott beiskolázási terv alapján megszervezni a felvételiket. Keresztély Irma szerint míg a kétnyelvű iskolákban kevesebb osztály esetén is engedélyezett az aligazgató, az egynyelvű iskolák hátrányban vannak. A Kovászna megyei főtanfelügyelő rámutatott: az új szabályzat szerint egyértelmű, melyik iskolában kell egyedül elboldogulnia az igazgatónak, és hol segítheti egy-két vagy akár három helyettes a munkáját. „Ha februártól változtatni kell, és esetleg megszűnik az aligazgatói tisztség, minden iskolában egyéni megoldásokat kell alkalmazni” – magyarázta a főtanfelügyelő. Az a szerencsés helyzet, ha az aligazgatónak kinevezett tanár óráit szétosztották a kollégái között, mert akkor csak a pluszórák szűnnek meg, de ha helyettest vettek fel, neki a munkaviszonya is megszűnik, tette hozzá. Kovászna megyében öt aligazgatói állást kell megszüntetni a rendelet értelmében. Abszurd határ Hargita megyében tizenkét középiskolát érint a rendelet. Alkalmazása esetén Csíkszeredából a Márton Áron és a Segítő Mária Gimnáziumban, a térségből pedig a csíkdánfalvi Petőfi Sándor Szakközépiskolában kellene megszüntetni az igazgatóhelyettesi tisztséget. Az általános iskolák közül csupán egy maroshévízi román tannyelvű általános iskola nem teljesíti az aligazgatói tisztség fenntartásához szükséges feltételeket. Székelyudvarhelyen a Benedek Elek Pedagógiai Líceumban és a Marin Preda Gimnáziumban, Székelykeresztúron a Berde Mózes Unitárius Gimnáziumban, valamint a Zeyk Domokos Iskolaközpontban szűnnének meg az aligazgatói állások. A Márton Áron Gimnáziumban 24 osztály működik, eggyel kevesebb annál, ami a szabályzat szerint kell ahhoz, hogy egy igazgatóhelyettessel működhessen az iskola. Juhász András Réka aligazgató szerint abszurd ez a határ, hiszen ha megnézik, hogy osztályaik többsége maximális, 27–31 diák közötti létszámmal működik, akkor több diákjuk van, mint más, 25 osztállyal működő iskolának. Jelentősen megnehezítené az iskola vezetését és az oktatási tevékenység megszervezését az aligazgatói állás megszűnése a székelykeresztúri középiskolában, a Zeyk Domokosban is. Pávai Gyöngyvér, a tanintézet vezetője elmondta, számos profilú szakközépiskoláról lévén szó, nagyon komplex a tanintézet működtetése, így egyelőre nem lát megoldást arra, miként tudnák az aligazgatót nélkülözni. „Reméljük, a minisztériumban újragondolják az intézkedést, és legalább szeptemberig elhalasztják az életbe léptetését” – mondta az igazgató. „Nem lesznek módosítások” Az óhajt Király András oktatási államtitkár már kész tényként erősítette meg lapunknak. Nem lesznek módosítások, szögezte le a szakpolitikus, aki szerint a szabályzat 2011 óta érvényben van. „Tulajdonképpen nem változott semmi. A kétnyelvű iskolák esetében vagy azokban az iskolákban, ahol bentlakás is működik, érvényben vannak különböző szorzók, melyek lehetővé teszik, hogy akár kevesebb osztályszám esetén is segíthesse helyettes az igazgató munkáját” – mondta lapunknak Király András. Hozzátette: tanév közben amúgy sem kell dominóeffektustól tartani, azaz attól, hogy aligazgatók menesztése miatt az őket helyettesítő pedagógusok katedra nélkül maradnak. Bíró Blanka, R. Kiss Edit, Széchely István Krónika (Kolozsvár) | 2015. február 3.Keresztély Irma: idejétmúlt a fejkvótarendszerNem tartható fenn a fejkvótaalapú finanszírozással a hazai oktatási rendszer – jelentette ki keddi sajtótájékoztatóján Keresztély Irma, Kovászna megye főtanfelügyelője. A Kovászna megyei főtanfelügyelő Mihai Sorin Cîmpeanu oktatási miniszterrel is ismertette álláspontját, azonban az nem talált kedvező fogadtatásra. Az Unióban már lemondtak erről a módszerről, hiszen Európa öregszik, egyre csökken a fiatalok száma, a fejkvótaalapú támogatás pedig már nem elegendő a tanügyi rendszer fenntartására, ecsetelte a főtanfelügyelő. Mint rámutatott, Kovászna megye az elmúlt években sem illeszkedett bele az ilyen módon kiszámolt költségvetésbe, többszöri kiegészítésre volt szükség, hogy fedezni tudják a pedagógusok bérét. Erre az évre a diáklétszám alapján 93 millió lej lenne a béralap, ezt már indulásból 104 millió lejre kiegészítette az oktatási minisztérium, de ilyen körülmények között is csak tizenegy hónapra elég, tehát decemberre nem biztosítottak a fizetések, újabb pótlásra lesz majd szükség, vázolta a gazdasági helyzetet a főtanfelügyelő. Kovászna megyében a közoktatásban az elmúlt öt év alatt 2855 diákkal csökkent a gyereklétszám, csak az elmúlt tanévhez képest ezerrel kevesebb diák van, ami 114 osztállyal jelent kevesebbet a rendszerben, ismertette a számadatokat Keresztély. Kifejtette, az oktatási tárca folyamatosan a diáklétszámhoz viszonyít, ám a csökkenés nem azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb osztály alakul, és kevesebb pedagógusra van szükség, hanem például azt, hogy egy-egy osztály már nem 25, hanem csak 15 fős létszámmal alakul, tehát ugyanannyi tanítóra, tanárra van szükség. A községközpontokban a diáklétszámtól függetlenül működtetni kell az általános iskolát, a törvény szerint 300-as létszámmal lehet önálló jogi személyisége egy tanintézetnek, de a kisközségek iskolái még a 150-es diáklétszámot sem érik el – magyarázta. Emlékeztetett, hogy az elmúlt tanévben 197 állás megszüntetésére kaptak utasítást a minisztériumtól, de ebből negyvenet nem tudtak felszámolni, a következő tanévre márciusban kapják meg a jóváhagyott állásszámot. „Jeleztem a minisztériumban, hogy további összevonásra nincs lehetőségünk, csontig hatolt a kés” – jelentette ki Keresztély Irma. Elmondta, kiszámolták, hogy amennyiben az összes kisegítői állást felszámolnák, akkor is csak egyszázaléknyit tudnának spórolni a béralapból, mivel ezeknek az alkalmazottaknak a többsége minimálbért kap. A főtanfelügyelő szerint az is a finanszírozási rendszer képtelenségét bizonyítja, hogy a legnagyobb létszámú iskolákban sem elég az ilyen módon kiszámolt pénz. Mint kifejtette, bár ezekben sok a diák, magasan képzett, nagy tapasztalattal rendelkező tanárok tanítanak, akik háromszor akkora fizetést kapnak, mint egy pályakezdő. Bíró Blanka Székelyhon.ro 2015. február 3.Nem kell fizetni érteFebruárban lesznek érettségi diplomák Nyolc hónapot kellett várniuk azoknak a végzős középiskolásoknak, akik ugyan tavaly nyáron sikeresen leérettségiztek, de a diplomájukat nem vehették kézbe. Az eredeti okleveleket várhatóan ebben a hónapban kiadják az iskolák, így a diákoknak már nem kell a tanintézmények által kibocsátott igazolásokat hitelesíteniük. Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő lapunk érdeklődésére közölte, tavaly az oktatási miniszter úgy döntött, ezentúl nem egy cég kapja meg a diplomanyomtatás jogát, hanem versenytárgyalást írnak ki. Ennek az lett az eredménye, hogy az oklevelek nem készültek el időben, így a végzősök az érettségi befejeztével csak egy ideiglenes igazolást kaptak, azzal a megjegyzéssel, hogy egy éven belül az igazi diplomákat is átvehetik. A főtanfelügyelő tájékoztatása szerint Kovászna megye december végén kapta meg a diplomákat a minisztériumtól, ki is osztották azokat az iskoláknak, amelyek ezekben a napokban töltik ki az érettségi bizonyítványokat, így mindenik tanuló legkésőbb február közepéig átveheti eredetiben is a hivatalos diplomáját. És mindezt ingyen, hiszen a nyomtatási költségeket most már az állam fedezi. Lévai Barna Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2015. február 4.Ezer diákkal kevesebben (Elkészült a beiskolázási terv)Egy év alatt majdnem ezerrel csökkent a háromszéki oktatási intézményekbe járó gyermekek száma: a 2014 szeptemberében megkezdődött tanévben 978-cal kevesebben kerültek a megyei tanfelügyelőség nyilvántartásába, mint 2013 őszén. Öt év alatt 2855-tel, 114 osztálynyi létszámmal apadt a megye diáksága: 2010-ben ennyivel többen jártak óvodába, iskolába és posztlíceumba. Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő szerint a szomorú statisztika és a fejkvóta alapú iskolafenntartás miatt már sok helyütt csontig ért a kés. Annyira lecsökkentették a tanügyi alkalmazottak számát, hogy már nincs, hová leépíteni, pedig papírforma szerint többen dolgoznak az oktatásban, mint amennyi állást az egyre fogyó gyermeksereg számára elegendőnek ítélnek Bukarestben. 2010-ben 4192 tanügyi alkalmazott volt Háromszéken, a következő évben 4137, azóta ez nem változott, bár tavaly 197 állás felszámolását kérte a minisztérium. Ez teljesíthetetlen: falvakon minimális személyzettel működnek a tanodák, csak Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen túlméretezett az iskolarendszer – ám az újraszervezés az önkormányzatok feladata. Keresztély Irma főtanfelügyelő úgy látja, a helyi önkormányzatok különféle megfontolások alapján folyamatosan halasztják az iskolarendszer átszervezését. Valószínűleg akkor foglalkoznak majd az iskolarendszer átszervezésének kétségtelenül kényes kérdésével, amikor anyagilag túlságosan megterhelő lesz a félig üres iskolák fenntartása. A bérek évek óta bizonytalanok: a fejkvóta szerint egész évre 93,44 millió lej lenne a megye összes tanügyi dolgozójának egész évi bére, de a minisztérium ezt már indulásból felpótolta 104 millióra, és ez is csak novemberig elég, a nyári költségvetés-kiegészítéstől remélik a felkerekítést a szükséges 114 millió lejre. Idén ugyanis emelkedik a minimálbér (azaz a takarítónők juttatása), a pedagógusok fizetése két lépcsőben (márciusban és szeptemberben) összesen tíz százalékkal, és a kisegítő személyzetnek is ígértek valamit. Keresztély Irma úgy véli: elhibázott a fejkvóta alapú finanszírozás, hiszen a kisebb falusi iskolákat eleve kínlódásra ítéli, de a nagyokban – például az ezernél több diákkal működő Székely Mikó Kollégiumban – sem elegendő a béralap, mert a jól képzett tanároknak sokkal több jár, mint egy-egy kezdő kollégának. Az őszire tervezett beiskolázási számokat ismertetve a főtanfelügyelő hangsúlyozta: szakemberek egész sora által végzett tanulmányok, elemzések, megbeszélések, szigorúan szabályozott eljárások állnak a döntések mögött, a tanfelügyelőség nem választott helyi hatóság, nem szervez közvitát és nem folytat választási kampányt. A 2015–16-os tanévben 87 önálló jogi személyiséggel rendelkező tanügyi intézmény lesz Háromszéken, ebből a legtöbb iskola, de a pedagógusok háza, a tanulók palotája, a sportiskola, a magántőkéjű kézdivásárhelyi egészségügyi posztlíceum és a tanfelügyelőség is közéjük tartozik. Falvakon az óvodák, iskolák az ottani gyermekekkel indulnak az új tanévben, a városokban a várható létszám alakítja a hálózatot. Óvodai csoportot Sepsiszentgyörgyön 77-et indítanak, ebből 56 magyar, 21 román nyelvű lesz; Kézdivásárhelyen 30 csoportból 3 román, Kovásznán 14-ből 6 román, Baróton 8 magyar, Bodzafordulón 8 román csoportra van elegendő gyermek. Az előkészítő osztályokba február 16-tól lehet beíratni a szeptember 15-ig hatéves kort betöltő gyermekeket. Sepsiszentgyörgyön 467 magyar és 126 román kisiskolás számára 18 magyar és 6 román nyelvű osztályt indítanak, Kézdivásárhelyen 7 magyar és 1 román osztály lesz (utóbbi 20 gyermekkel), Kovásznán 3,5 magyar és 2 román, Bodzafordulón 4 román, Baróton 3 magyar tannyelvű előkészítőt hagyott jóvá a minisztérium. Az ötödik osztályok száma kisebb, mert ott már nem 25, hanem 28 a megengedett osztálylétszám. Demeter J. Ildikó Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. február 5.Fejetlen fejkvótaJellemző Romániára, hogy akkor vezeti be és erőlteti valaminek az alkalmazását, amikor már Európában mindenütt bebizonyosodott, hogy nem jó, és lemondtak róla. Reformként adták el 2010-ben az új oktatási törvény vitája során a fejkvótarendszert, aztán minden évben toldozták-foldozták, igazítgatták, hogy mára kiderüljön: ésszerűsítése esélytelen, hisz apad a lakosság, egyre kevesebb az iskolás. Ugyanezen ok miatt Európa okosabb részén már rég lemondtak a gyermeklétszám alapján történő finanszírozásról, nálunk azonban erőltetik azt. Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő fejtette ki minap sajtótájékoztatóján, hogy fenntarthatatlan a fejkvótarendszer, ám hiába jelezte ezt Bukarestben, fölöslegesen sorakoztatott fel érveket, a legújabb miniszter sem bizonyult nyitottnak. Pedig ha Háromszéken a legnagyobb iskoláknak sem elég a pénz, nem lehet jobb a helyzet a moldvai vagy déli megyékben sem. De inkább újabb és újabb költségvetés-kiegészítésekkel egyensúlyoznak, mintsem változtatnának. Öt évvel ezelőtt, amikor még csak tervezték az új finanszírozás bevezetését, a kormánytag RMDSZ rendkívül elégedett volt, és még az életbe lépés után is bizakodóan nyilatkozott Keresztély Irma. Pedig a népességfogyás, a gyermeklétszám megállíthatatlan apadása már akkor sem volt újdonság, és az is egyértelműen látszott, ez a folyamat egyhamar nem fordul meg, tehát a fejkvóta szerint leosztott pénz mind nehezebben lesz elég ugyanakkora épület, ugyanannyi pedagógus fenntartására. Karcsúsítani próbálták valamelyest a tanári kart, ám főként falvakon ez alig lehetséges, városon pedig az iskolák összevonása, a lakótelepi kisebb intézmények felszámolása ütközött ellenállásba. Mára ott tartunk, ami gyermeklétszám alapján járna, 80 százalékát sem teszi ki a szükségletnek. Négy évvel ezelőtt lépett életbe az új tanügyi törvény, és a fejkvóta alapján bevezetett finanszírozás jól tükrözi, mennyire hiányzott belőle a koncepció, a hosszú távra tervezés. Számos más változást is előírt, többségük azonban megrekedt a minisztériumban, megtörténhet, mire előállnak azokkal az új tantervekkel, melyeket akkor kezdtek kidolgozni, rég elavulttá válnak. Pénz kellene bevezetésükhöz, de abból van a legkevesebb. Továbbra is mostohagyerek az oktatás Romániában, reformokkal ágáló, hozzá nem értő miniszterek sora kísérletezik, hogy minél kevesebből életben tartsa a rendszert. Pedig a világ okosabb részén már azt is bebizonyították, hogy érdemes befektetni az oktatásba, valós fejlődést, fellendülést hoz. A szűk látókörű garasoskodásért, az elképzelés és távlatnélküliségért azonban rövid és hosszú távon is nagy árat fizetünk majd. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. február 5.Drága bukta a fejkvótaNégy év alatt 114 osztályt veszítettünk! A megyei tanfelügyelőség sajtótájékoztatóján ismét terítékre került, hogy Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely iskolahálózata túlméretezett, ezért előbb-utóbb elengedhetetlen az átszervezés. Keresztély Irma szerint ez nagyon nehéz lesz, mert mindenki harcolni fog a „maga igazáért”. A tanfelügyelő ugyanakkor úgy véli, meg kell szüntetni a fejkvóta-alapú rendszert, ahogyan azt az európai országok többsége már évekkel ezelőtt megtette, mivel az iskolák többsége képtelen beilleszkedni a keretbe. Keresztély Irma elmondta, az utóbbi öt évben folyamatosan csökkent Kovászna megyében a diáklétszám. A tavalyi tanévhez képest idén összesen 978 gyerekkel kevesebb található az iskolákban, az óvodától egészen a posztlíceumokig. Az azelőtti tanévben 799-cel csökkent a nebulók száma. A 2010/2011-es, valamint az idei tanév között 2855 iskolással apadt a létszám! Ha ezt elosztjuk 25-tel, akkor 114 osztályt jelent – ennyivel van kevesebb jelenleg. A minisztérium pedig – tetszik, nem tetszik – a diáklétszám alapján állapítja meg a fenntartási költségeket, a béreket, azt, hogy hány teljes, kisegítői tanügyi állás lehet, hány fős nem didaktikai személyzetnek lesz fizetése. A diáklétszám alapján, a fejkvóta-rendszerben Háromszéknek több mint 93 millió lej jutna a béralapra, a tanügyi tárca már indulásból 104 millióra növelte az összeget, de ez is csak ez év novemberéig fedezi a fizetéseket. Ahhoz, hogy 2015-re mindenki megkapja a bérét, megyénknek 114 millió lejre lenne szüksége. Remélhetőleg a nyári költségvetés-kiegészítéskor megkapják a hiányzó 10 millió lejt, mint ahogy ez a korábbi években is történt. Az oktatásban dolgozók bére azért is emészt fel többet az alapból, mert január 1-jétől megemelték a minimálbért, így például a takarítónők juttatása is nőtt, de a kezdő tanárok is többet kapnak – ez összesen mintegy ezer állást érint. Emellett olyan ígéret is van, hogy a tanárok bére március 1-jétől 5 százalékkal nő, és szeptember 1-jétől további 5 százalékos emelésre számíthatnak. Keresztély Irma szerint márciusban derül ki, hogy a következő tanévre hány tanügyi állást hagy jóvá a szaktárca. Annak ellenére, hogy majdnem háromezer gyerekkel van kevesebb az oktatási rendszerben, a tanügyi állások száma (4137) három éve változatlan. – Tavaly kaptunk egy minisztériumi értesítést, amelyben az állt, hogy 197 állást fel kell számolni. Ez nem sikerült. Most várjuk, hogy megint hány helyet kell megszüntetni – mondta Keresztély. Szerinte bármit is kérjenek, teljesíthetetlen, főleg falvakon, ahol már semmilyen összevonást nem tudnak véghezvinni, viszont Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen a gyereklétszámhoz képest több iskola működik. Itt az önkormányzatoknak kell eldönteniük, miként szervezik át a rendszert. A főtanfelügyelő szerint a fejkvóta nem jó megoldás, ezt már több európai országban felismerték, mivel a kontinens öregszik, kevesebb a gyerek, így az iskolák működtetése ezzel a módszerrel fenntarthatatlan. Lévai Barna Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2015. február 8.Bezárásveszély fenyegeti a falusi kis iskolákatA gyereklétszám-csökkenés miatt egyre nehezebb fenntartani az óvodákat és az elemi iskolákat az alacsony lélekszámú háromszéki falvakban – hívta fel a figyelmet Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő, aki szerint a jelenlegi állapot sem a tanintézeteket fenntartó önkormányzatoknak, sem a diákoknak nem kedvez. Példaként említette, hogy Ozsdola önkormányzata korábban eldöntötte, hogy bezárja a községhez tartozó Hilib elemi iskoláját, és megoldja a falusi intézményben összevont osztályban tanuló nyolc kisdiák utaztatását a községközpontba. A helyi közösség nyomására azonban a községvezetésnek el kellett halasztania a döntést. A hilibiek petíciót is indítottak, melyben leszögezik: a tanintézetek nem kezelhetők kizárólag gazdasági megfontolások szerint. „Érthető, hogy a közösség megpróbálja megtartani az iskolát, azonban félő, hogy ez a gyerekek kárára válik” – mutatott rá a főtanfelügyelő. Keresztély Irma kifejtette, egy hatéves előkészítős kisdiák még nem elég érett arra, hogy önálló feladatokat végezzen, amíg a tanítónő a szintén vele egy osztályba járó nagyobbakkal, például a negyedikesekkel foglalkozik. „A szimultán osztályokban egyetlen módszert lehet alkalmazni: míg a pedagógus külön foglalkozik minden évfolyammal, a többi diáknak önállóan kell dolgoznia, azonban az előkészítős kisdiákok állandó figyelmet, felügyeletet igényelnének, erre viszont esélyük sincs. Ezért lenne jobb az eredeti elképzelés, hogy a gyerekeket iskolabusszal beszállítsák a községközpontban működő tanintézetbe, ahol mindannyian a korosztályuknak megfelelő önálló osztályba járhatnak” – szögezte le a főtanfelügyelő. Háromszéken egyébként az elmúlt öt évben folyamatosan csökkent a gyereklétszám, a 2010/2011-es tanévhez képes jelenleg 2855 diákkal, vagyis 114 osztálynyi gyerekkel kevesebb jár iskolába. Bíró Blanka Székelyhon.ro 2015. február 12.Pénzüket várják az ingázó háromszéki diákokMég 180 ezer lej átutalásával adós az oktatási minisztérium a háromszéki ingázó diákoknak, az összeget a 2013/2014-es tanévben kellett volna kifizetnie – közölte Keresztély Irma főtanfelügyelő. Az utazási támogatás kritériumaira vonatkozó, 2013-ban elfogadott új törvény megszabta a finanszírozás felső értékeit, ám kiderült, az így kiutalt összeg nem minden esetben fedezte a diákbérlet költségeit. A szállítók arra hivatkoznak, hogy a támogatásra jóváhagyott pénzből nem tudják karbantartani a buszokat, sokszor az üzemanyag árára sem elég, ezért pótlékot kérnek a szülőktől. Keresztély Irma elmondta, több szülő jelezte, hogy az állami támogatáson túl is fizetniük kell a bérletért, ám a tanfelügyelőség nem szabályozhatja a szállító cégek üzletpolitikáját. Az oktatási minisztérium azért döntött úgy, hogy rögzíti az ingázási támogatás felső értékét, mert kistérségenként nagy különbségek voltak a bérletárak között, a közszállítási társaságok helyenként megengedhetetlenül magas árakat szabtak. Olyan eset is előfordult, hogy a diákbérlet drágább volt, mint a teljes árú utazás, a vállalat indoklása szerint azért, mert a diákoknak az állam fizeti az ingázást. Egy neve elhallgatását kérő édesanya lapunknak elmondta, tulajdonképpen a diákokkal és a szülőkkel bánt el a minisztérium, hiszen a szállítók nem csökkentették az árakat. Az édesanya elmondta, inkább összefognak és a szülőkkel közösen viszik be a gyerekeket az iskolába ahelyett, hogy fizessenek az ingáztatásért. Bíró Blanka Székelyhon.ro 2015. február 17.Csak a Székelyföldön szűntek meg aligazgatói tisztségekEltérően értelmezik a különböző megyék tanfelügyelőségei az oktatási minisztériumnak az aligazgatók elbocsátására vonatkozó rendeletét. Míg Hargita és Kovászna megyében már múlt héten, a második félév kezdetén megszüntették az igazgatóhelyettesi tisztségeket azokban az iskolákban, ahol nincs meg az ehhez szükséges diáklétszám, más erdélyi megyékben kivárnak a rendelet gyakorlatba ültetésével, azt állítva: senki nem utasította őket erre. A Kolozs megyei tanfelügyelőségre egyelőre semmilyen hivatalos értesítés vagy utasítás nem érkezett arra nézve, hogy az alacsony diáklétszámú iskolákban meg kell szüntetni az aligazgatói posztokat – tájékoztatta lapunkat Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes. Hozzáfűzte, az iskolák a tavalyival teljes mértékben megegyező személyzeti terveket adtak le, így nincs változás a pedagógusgárdát illetően. Nem tervezik az igazgatóhelyettesi tisztségek megszüntetését Szatmár megyében sem. Szász Piroska főtanfelügyelő-helyettes szerint erre a lépésre legfeljebb csak szeptembertől kerülhet sor, tanév közben nem léptethetik életbe a változtatásokat, hiszen a megbízatások az iskolai év végéig szólnak. Bihar megyében sem merül fel az aligazgatók eltávolítása, ugyanis egyetlen iskolát sem érint a minisztériumi rendelet – mondta lapunknak Nicolae Avram főtanfelügyelő. Rámutatott, a jogszabályok nagyon pontosan leszögezik, hogy mekkora diáklétszám, illetve osztálylétszámmal lehet egy vagy két aligazgatót kinevezni, ők pedig a kezdetektől ennek alapján szervezték meg a tevékenységüket. „Senki nem marad munka nélkül, hiszen az aligazgatók visszatérnek a katedrájukhoz, akik pedig helyettesítették őket, eleve tudhatták, hogy az óraadás ideiglenes. Jelen pillanatban engem is helyettesít valaki, de ha holnap leváltanak, akkor automatikusan visszatérek. Hogy a Székelyföldön hogyan értelmezték a rendeletet, azt nem tudom, és nem is az én dolgom kommentálni. Nálunk nincsenek problémák" – szögezte le Avram. Leváltások a Székelyföldön Kovászna megyében a múlt héten nyolc aligazgató megbízatása szűnt meg az iskolák működését szabályozó rendelet előírása alapján. Keresztély Irma főtanfelügyelő megkeresésünkre elmondta, a törvény életbe lépett, alkalmazását nem lehetett halogatni, így február 9-étől, a második félév kezdetétől azokban a tanintézetekben, ahol nem teljesültek a feltételek az egyetlen vagy a második aligazgatói tisztség fenntartásához, nem volt meg a szükséges számú osztály, a vezetőtanács jóváhagyta a leváltásukat. Sepsiszentgyörgyön három lakónegyedi iskolához évekkel ezelőtt hozzácsatolták a mellettük működő napközi otthonokat, az igazgató óvónők pedig akkor megkapták a második aligazgatói tisztséget, ez most a módosítás nyomán megszűnt. Sepsiszentgyörgyön a Református Kollégiumban és a Constantin Brâncuşi Szakközépiskolában nem volt elegendő számú osztály ahhoz, hogy aligazgató segíthesse a tanintézet vezetőjének munkáját. Megyei szinten Kökösben, Papolcon, illetve a Kovásznához tartozó vajnafalvi iskolában szűnt meg az aligazgató megbízatása. Keresztély Irma elmondta, senki sem maradt állás nélkül, hiszen négy iskolában eddig is teljes katedrával tanítottak az aligazgatók, a másik négy tanintézetben pedig a kollégák között osztották szét az óráikat, így most csak visszavették azokat. Hargitai felháborodás Hargita megyében tizenhárom tanintézetben szűnt meg az igazgatóhelyettesi tisztség a második félévtől. Aurora Parfeni főtanfelügyelő-helyettes – aki Bartolf Hedvig főtanfelügyelő lemondása után ideiglenes jelleggel vezeti az intézményt – elmondta, várnak még az oktatási tárca pontosításaira, de mivel elkezdődött a második félév, rendezni kellett a helyzetet. „A miniszteri rendelet érvényben van, így alkalmazni kellett" – hangsúlyozta. Hozzátette, nem szívesen hozták meg a döntést, főként, hogy tetten érhetők visszásságok a szabályzatban. Például a mintegy 300 diákkal rendelkező borszéki középiskolában maradhat az aligazgató, mert két tannyelvű az iskola, az 500 diákot oktató gyergyóhollói középiskolában viszont mennie kell. Megtudtuk, az esetek többségében nem marad állás nélkül az igazgatóhelyettesek helyébe lépő pedagógus, csak az óraszáma csökken. A székelyföldi megyében a csíkszeredai Márton Áron- és Segítő Mária-gimnázium, a Venczel József Szakközépiskola, a dánfalvi Petőfi Sándor Szakközépiskola, a maroshévízi Mihai Eminescu- és Kemény János Gimnázium, a Sfîntu Ilie Általános Iskola, a gyergyóditrói Puskás Tivadar Szakközépiskola, a gyergyóhollói szakközépiskola, a székelyudvarhelyi Benedek Elek- és Marin Preda Gimnázium, a székelykeresztúri Zeyk Domokos- és Berde Mózes Gimnázium maradt aligazgató nélkül. A minisztériumi rendelet nagy felháborodást váltott ki a tanintézetek vezetősége körében. Többen is úgy vélték, ennek gyakorlatba ültetése nyomán ellehetetlenül az intézményvezetői tevékenység. Rámutattak arra is, hogy az intézkedés tanév közben való alkalmazása zavart okoz, hiszen ha az aligazgatók visszatérnek a katedrára, az őket addig helyettesítő pedagógusok maradnak állás vagy elegendő óraszám nélkül. „Az anyagi megtakarítás, amit ettől az intézkedéstől remélnek, messze elmarad annak káros hatása mellett. Gyakorlatilag ellehetetlenítik az iskolák vezetését" – jelentette ki Varga László, a Márton Áron Gimnázium igazgatója. Krónika (Kolozsvár) 2015. február 19.Keresztély Irma kivárAz ország minden megyéjében versenyvizsgát hirdetett az oktatási minisztérium a főtanfelügyelői tisztség betöltésére, a pályázók tegnaptól nyújthatják be iratcsomójukat a megyei tanfelügyelőségeken. A feltételek között szerepel többek között, hogy a pályázó rendelkezzék I-es tanári fokozattal, címzetes állással és legkevesebb nyolc év szolgálati idővel a közoktatásban, legyen tagja az országos oktatásmenedzsment szakértői testületének, kapjon ajánlást szakmai és menedzseri hozzáértéséről, valamint erkölcsi feddhetetlenségéről attól az iskolai nevelői testülettől, ahol tanít. Keresztély Irma jelenlegi főtanfelügyelő még nem döntött a pályázásról, a február 23-i jelentkezési határidőig ezt még megteheti. A versenyvizsgát március 11–20. között tartják az oktatási minisztériumban, további részletek az Edu.ro, illetve az Isj.educv.ro honlapon olvashatóak. (fekete) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. március 28.Kiss Imre az új főtanfelügyelőSzemélyes okokra hivatkozva felmentését kérte az oktatási minisztertől Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő, ugyanakkor javasolta Kiss Imre ideiglenes kinevezését a szóban forgó tisztségbe. A jóváhagyás megérkezett, tegnaptól Kiss Imre az új főtanfelügyelő. Keresztély Irma fizika szakos pedagógus tizennyolc esztendeje vette át a főtanfelügyelői teendőket Kovászna megyében. A legutóbbi versenyvizsgán elnyert mandátuma lejárta óta tanévre szóló ideiglenes kinevezéssel töltötte be a tisztséget, ami törvény szerint új versenyvizsga kiírásáig, de nem tovább, mint az adott tanév végéig szól. Ezzel nem volt egyedül, többéves versenyvizsgaszünet miatt az ország minden főtanfelügyelője hasonló helyzetben van mindaddig, amíg vizsga általi kinevezést nem nyer valaki más. Idén februárban hirdetett versenyvizsgát a szaktárca, amelyet március 11–20. között szerveztek, a versenyvizsga módszertanának időközben történt megváltoztatása miatt a pályázók közül közel húszan utolsó percben visszaléptek, köztük Kiss Imre is, az egyetlen háromszéki jelentkező. Keresztély Irma tegnap arról tájékoztatott, már korábban eldöntötte, hogy a versenyvizsga eredményétől függetlenül csak a vizsga időpontjáig tölti be a főtanfelügyelői tisztséget, ezért és nem külső nyomásra kérte felmentését az oktatási minisztertől. Közölte, tavaly szeptemberben betöltötte a nyugdíjkorhatárt, ami kizárta annak lehetőségét, hogy részt vegyen a versenyvizsgán, de Kiss Imre személyében olyan utódot remél, aki folytatni tudja az általa megkezdett munkát. Az a tény, hogy Kiss Imre tanév közben veszi át a teendőket és a vele járó felelősséget, lehetőség számára, hogy megismerkedjen ezzel a munkával, és amikor esély kínálkozik újabb vizsgára, tudatosan döntsön, hogy akarja-e vállalni – indokolta az eljárást Keresztély Irma, ugyanakkor elmondta, két esztendővel ezelőtt elnyert állását fogja mostantól betölteni módszertanos tanárként a Pedagógusok Házában, és a jövőben is részt vesz olyan programokban, pályázatokban, amelyek a háromszéki oktatást szolgálják. Kiss Imre, a Kós Károly Szakközépiskola igazgatója hangsúlyozta, tizennyolc esztendei iskolavezetői tisztsége alatt jól megismerte a tanfelügyelőség tevékenységét, az egész megye oktatási hálózatára van rálátása, és ha úgy érzi, meg tud felelni a feladatnak, jelentkezik a következő főtanfelügyelői versenyvizsgára is. Új igazgató kinevezéséig Valeria Gheorghiu jelenlegi aligazgató veszi át Kiss Imre helyét a Kós Károly Szakközépiskolában. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. június 15.Visszaépíteni a szakképzéstEgyeztető tanácskozás Szovátán A sok problémával küzdő romániai magyar szakoktatás is reflektorfénybe került azáltal, hogy 2015-öt a külhoni szakképzés évének nyilvánította a Magyar Állandó Értekezlet. Ezt követően Kárpát-medencei megbeszélések egész sora következett annak a hosszabb távú együttműködésnek a kezdeteként, "amelyet a magyar nyelvű szakképzés terén az anyaország és a külhoni magyar közösségek között" terveznek. Grezsa István, a magyar Miniszterelnökség határon túli beruházásokért felelős miniszteri biztosa Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkárral együtt a Szakképzés – gazdaság – társadalom címmel megtartott székelyföldi egyeztető fórumon vettek rész június 10-én a szovátai Teleki Oktatási Központban. A szakképzés helyzetét feltérképező megbeszélések megszervezésében és lebonyolításában a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ) kérték fel szakmai partnernek. A hét erdélyi helyszín közül a szovátai volt az utolsó, ahol a szakképzés intézményi, gazdasági és társadalmi szereplőinek a közreműködésével megvitatták és összegezték a helyzetértékelés során felmerült kérdéseket, megfogalmazták a fejlesztési célokat és területeket. A három székelyföldi helyszínen (Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely) tartott kerekasztal- beszélgetéseken elhangzott vagy írásban megfogalmazott 80 vélemény, elemzés, problémafelvetés, jövőre vonatkozó elképzelés azt jelzi, hogy a szakképzés fejlesztését Székelyföldön az egyik legfontosabb kihívásnak tartják. Az egész Erdélyt átfogó országos szintű összegzés szeptemberre várható, amikor az RMPSZ olyan javaslatot készül tenni egy 2020-ig érvényes hosszabb távú stratégia kidolgozására, amelynek irányítását a szövetség vállalná. A gazdasági fellendüléshez jó szakemberek kellenek A nemzetpolitika alapját képező eredményes honosítási eljárás után (730.000-en kértek magyar állampolgárságot) arra a következtetésre jutottak, hogy e szimbolikus jelentőségű gesztust követően sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy szülőföldjén tartsák a magyarságot valamennyi határon belüli és túli régióban. Az elvándorlás miatt ugyanis az őshonos magyar lakosság száma csökkenőben van, s az apadás a szórványban a legérezhetőbb. A demográfiai helyzet orvoslásának egyik legfontosabb eszköze a magyarság gazdasági megerősítése, ami lehetővé teszi, hogy a vállalkozások sikeresek legyenek, és minél több személyt tudjanak foglalkoztatni. A gazdasági fellendülésnek fontos feltétele a szakképzés megerősítése – hangsúlyozta Potápi Árpád államtitkár. A témával kapcsolatosan Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója és Csite András, a Hétfa Kutatóintézet vezetője mutatta be az e területen végzett kutatásaikat az egy főre eső nemzeti össztermék, a GDP megoszlásáról és a viszonylag alacsony GDP következményeiről. A mára kialakult helyzet vesztese a szakképzés, ami leépülőben van, a diákok és szülők elfordulnak ettől az oktatási formától, holott az EU-ban is a jól képzett technikusok iránt a legnagyobb a kereslet. Összehangolni és vonzóvá tenni a szakképzést Grezsa István miniszteri biztost a tapasztaltakról kérdeztük: – A romániai magyar szakképzés az anyaországihoz hasonló problémákkal küszködik: egyrészt, mert a képzési tematikát illetően nem követi a gazdasági igényeket, másrészt igencsak szegényesek a körülmények a tanműhelyekben, a hiányt pedig szakiskolák építésével, új szakok indításával kellene pótolni. A megbeszélés-sorozat célja egy stratégia elkészítése az RMPSZ és a helyi erők segítségével. Szeretnénk összehangolni a két oktatási rendszerben levő szakképzést, és megnövelni annak tekintélyét, hogy vonzóvá váljon a diákok és a szülők számára is. Fontosnak tartjuk, hogy a szakma oktatása a román tanügyi rendszerben is anyanyelven történjék… A megbeszéléseken fény derült egy sor hiányosságra az alaptantárgyak tankönyveire vonatkozóan, s elsősorban a gyakorlati képzés terén. Hogy mennyire komoly a magyar kormány szándéka, jól bizonyítja a kolozsvári Szász Domokos szakképző iskola átadása tavaly októberben, amely iránt a második beiskolázási évben is nagy az érdeklődés, és nem csökkentette a magyar középiskolákba jelentkezők számát. Ily módon nemzetpolitikai nyereségként is értelmezhető a beruházás, amely jól működik az erdélyi református egyház gondozásában és tulajdonában. Bízunk abban, hogy hasonló kezdeményezéseket támogathatunk Erdélyben. Tisztában vagyunk azzal, hogy a szakképzésnek a román oktatási rendszer keretében kell működnie, ezért kértük meg a pedagógusszövetséget az együttműködésre. A cél egy Kárpát- medencei közös oktatási hálózat kialakítása a szülőföldön maradás érdekében, hisz jól képzett szakmunkásokban ugyanolyan hiány mutatkozik Romániában is, mint Magyarországon – mondta a miniszteri biztos. Ne csak a leggyengébbek válasszák – A magyar kormány határozottan kijelentette, hogy meg kívánja fordítani azt az elvet, hogy a szakiskolákba a leggyengébb képességű diákok kerüljenek be. Ezt elkerülendő teljesen átalakítja a magyarországi szakképzést, amely részben a gazdasági minisztériumhoz, részben a földművelődési szaktárcához kerül át. Magyarországon pozitív folyamatok indultak el, hogy a gyakorlati képzés irányába tereljék a diákokat, s ebben a duális szakképzés kiépítése (elméleti oktatás az iskolában, gyakorlati oktatás a cégeknél berendezett műhelyekben) a slágertéma – tette hozzá. – A diákoknak olyan szakmákat kell oktatni, amelyekben jobban el tudnak helyezkedni, s ebbe a folyamatba be lehet vonni a gazdasági élet szereplőit. Fontos, hogy el tudják érni őket, s együtt határozzák meg, hogy milyen szakmákra van szükség, a vállalkozásokat pedig meggyőzzék arról, hogy anyagilag is támogassák a képzést – mondta Potápi Árpád. – Azt viszont látni kell, hogy a Székelyföld városai körül nincs olyan erős ipar szerveződve, mint Kolozsváron például, ami a duális képzés problémáját megoldaná. Az RMPSZ-szel közösen kialakítandó tervezetben figyelembe kell venni a tömbmagyarság, a Partium, illetve a szórvány magyar közösségek különböző igényeit – válaszolta érdeklődésünkre Grezsa István. Az előadásokban elhangzott, hogy az anyanyelvű szakképzés hírnevének az erősítése, az intézmények színvonalas működtetése a közösségépítés szempontjából is fontos. Összehangolt tevékenység Kérdésre válaszolva Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke kifejtette, hogy adottak az egyedi célok, amelyek keretében mindenki a maga fejlesztési elképzelései szerint saját intézményének a megtartására, megerősítésére törekedik. De ezeken túl az egyedi pontok halmazát rendszerben kellene összesíteni, olyan képzési központokat létrehozva, ahol a szakoktatás iránt érdeklődők igényeit jobban meg lehet közelíteni. Fontos a közös, belső tájékoztatási rendszer, a közös adatbázis kialakítása és az intézmények közötti tapasztalatcsere. Az egyedi, intézményi szintű megközelítés mellett a közösségi érdeket is figyelembe kell venni, amit nemzetpolitikai vagy akár kisebbségpolitikai, oktatáspolitikai szempontok szerint érdemes kezelni. Elmondta, hogy örömmel vállalták a megbízatást, hiszen korábban is foglalkoztak a témával, s a szakpolitika irányában javaslattal is éltek. A hároméves szakoktatási formára való visszatérés lényegét tekintve jogszabályi-adminisztratív fordulat volt, kismértékű szakmai és anyagi erőforrás-támogatással. Ezért tartja jó alkalomnak a nemzetpolitikai államtitkárság támogatási szándékát, ami a helyi elképzelésekkel találkozik. A pedagógusszövetség elnöke szerint ki kell mozdulni a jelenlegi holtponról, s olyan területeket kell felkarolni, amelyek az adott térségben szükséges fejlesztési lehetőséget kínálnak, s amely területeken kevés az ajánlat; a példák között az agrárképzést is említette. Fontosnak tartja a szakképzés tekintélyének a visszaállítását. Bár minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke többet érjen el, mint ő, látni kell, hogy nem minden diák alkalmas arra, hogy az elitképzésben vegyen részt, s érettségire álljon, amire a korábbi évek oktatáspolitikája miatt rákényszerítették. A tankönyvek, taneszközök hiányára megoldást jelenthet az OFI (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet). Mivel továbbra sem lehet olyan kiadót találni, amely egy osztály vagy egy képzési terület számára néhány példányban tankönyvet nyomtat ki, az e területtel foglalkozó magyarországi intézmény olyan tárhelyet hoz létre, ahol a különböző képzési területekre vonatkozó szakkönyveket elektronikus formában el lehet helyezni, s onnan le lehet tölteni. Mivel Erdély-szinten is több olyan képzési program van, ahol a pedagógusok segédanyagot dolgoztak ki, az is felkerülhet a kínálatba – nyilatkozta Burus- Siklódi Botond. A székelyföldi fórumokon elhangzott véleményeket, javaslatokat a Sapientia EMTE csíkszeredai Társadalomtudományok Tanszé-kének egyetemi tanárai, dr. Bodó Juliánna és dr. Bíró A. Zoltán összesítették. Az összefoglalóban megfogalmazták, hogy a romániai magyar szakképzés tartalmi és szervezeti átalakítása érdekében figyelembe kell venni az uniós szakpolitika alapján formálódó romániai keretrendszert. "A magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságával kötendő megállapodás várhatóan rögzíteni fogja Magyarország elvi, szakmai és anyagi hozzájárulását a szakképzés rendszerré szerveződéséhez, fejlesztéséhez és Kárpát-medencei integrálódásához." A már működő egyedi, helyi tervezés és a közösségi tervezés összekapcsolásához, a képzési központok kialakításához pótolni kell az egyes szakképzési intézményeknél jelentkező hiányosságokat, ki kell alakítani a térséget átfogó adatbáziskezelő és tájékoztatási rendszert, létre kell hozni a kölcsönös segítség és együttműködés kereteit a képzés tartalmát illetően (tananyag, oktatók, szakmai rendezvények, versenyek), s a versenyképesség megteremtésével, népszerűsítéssel kell elérni a szakképzés társadalmi elfogadottságát. Maros megyei sérelmek A szovátai egyeztető fórumon többek között a megyénket képviselő szakemberek is felszólaltak. Dr. Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia EMTE rektora beszámolt arról, hogy a szaktanár- utánpótlás biztosítása érdekében a műszaki szakokon bevezették a pedagógiai modult, s az első szakemberek e téren az egyetem végzősei lesznek. A rektor adatokat sorolva bosszúsan kifogásolta a Maros megyei magyar nyelvű szakoktatás szerkezetét, amelyben kevés a vonzó műszaki osztály. Amióta az Elektromaros szakközépiskolát átalakították, villamosságtant mindössze egy osztályban oktatnak, s a magyar tannyelvű matematika-informatika és számítástechnikai osztályok számának csökkentésével az egyetem utánpótlását vágták el – tett szemrehányást a rektor, aki szerint nem lenne szabad megengedni, hogy 10-15 év múlva a műszaki értelmiségi réteg megszűnjön. Kerestély Irma volt Kovászna megyei tanfelügyelő hozzászólásában kioktatta Dávid Lászlót, hogy nem a szovátai fórum tud ezen a gondon segíteni, a megyei tanfelügyelőségen kellett volna közbelépni. Amire a válasz sem késett, hogy sok kérés, közbenjárás történt az osztályok megőrzése érdekében, továbbá, hogy kijátszották, félrevezették a rektort és a közvéleményt. A megbeszélésen felmerült a mezőgazdasági oktatás visszaépítésének a szükségessége. Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója a kulturálismenedzser- képzés bevezetését ajánlotta. Elhangzott, hogy nagyméretű a gyereklétszám- csökkenés, továbbá, hogy nehéz lesz visszaszerezni a bizalmat a szakoktatás iránt, s a kétely is, hogy sikerül-e a szakképzés központosítása érdekében kompromisszumokat kötni. Vannak jó példák is A jelenlevők megismerkedhettek pozitív példákkal is: az újonnan indult kolozsvári szakképzés, a székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Szakközépiskola népszerűsége, a sepsiszentgyörgyi példa a gazdaság és szakoktatás összefonódására. Kovászna megye székhelyén ugyanis a cégek kérésére indítanak az ősztől húsipari szakmunkásképzést. A résztvevők tájékozódhattak arról, hogy a külhoni szakképzés évében Erdélynek szánt 120 millió forint a kolozsvári Báthory István Líceum, a csíkszeredai Kós Károly szakközépiskola, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány és a marosvásárhelyi Constantin Brâncusi építészeti szakközépiskola között oszlik meg. A tapasztalatcsere, a kölcsönös intézménylátogatási programok keretében 18 csoportot várnak a nyár folyamán magyarországi képzési gyakorlatra, meg kívánják erősíteni a már működő kapcsolatokat és újak kialakítására biztatják az iskolákat – nyilatkozta Grezsa István. (bodolai) Népújság (Marosvásárhely) 2015. szeptember 3.Tehetséggondozó központ létesült HáromszékenA tehetséges diákok tanórákon kívüli foglalkoztatása, fejlesztése céljából tehetséggondozó központ kezdi meg működését az új tanévtől Háromszéken, amely a sepsiszentgyörgyi Tanulók Házában rendezte be irodáját, a tevékenységeket ellenben két megyeközponti és egy-egy kézdivásárhelyi, illetve bodzafordulói elméleti középiskolában tartják. A megyei tanfelügyelőség Keresztély Irma korábbi főtanfelügyelő kezdeményezésére tavaly februárban nyújtott be kérést az oktatási minisztériumhoz tehetséggondozó központ jóváhagyására. A vonatkozó rendelet októberben született meg, az új létesítmény jogi személyiséggel rendelkezik, irányításával a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban és a Református Kollégiumban tanító Pető Mária fizika szakos pedagógust bízták meg, aki már bizonyított a tehetséggondozásban, tanítványai a kutatás, alkotás és újítások terén kiemelkedő eredményeket értek el. A szaktárca 6,5 állást hagyott jóvá, az óraadó tanárok a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban és Mihai Viteazul Főgimnáziumban, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban és a bodzafordulói Mircea Eliade Elméleti Líceumban tartják majd a foglalkozásokat. A diákokat a VI. és a X. osztályosok köréből választják ki, legtöbb tizenötös létszámú csoportokat alkotnak, közel száz tanulóval foglalkoznak ilyen módon. A tevékenységeket délután, hétvégén, vakációs tanulmányi táborokban szervezik nyelv és kommunikáció, illetve matematika és tudományok területén. A tehetséggondozás nem új keletű a háromszéki iskolákban, ezt teszik azok a tanárok is, akik különböző tantárgyversenyekre készítik fel a diákokat, ellenben ez javadalmazás nélkül történik. Az újonnan létrejött központban viszont végre lehetőség van megfizetni a pluszmunkát – hangsúlyozza Kiss Imre megyei főtanfelügyelő. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. november 2.Az oktatásügy ellentmondásai – Kinek nem áll érdekében, hogy tanulóink megtanuljanak románul?A címben is szereplő, sokakat foglalkoztató, sokak által megszenvedett kérdés megválaszolására Keresztély Irma volt megyei főtanfelügyelőt kértük fel, álláspontja lefegyverzően őszinte. Levonható következtetés: a román politikumnak nem érdeke, hogy a kisebbség elsajátítsa a román nyelvet, mert akkor itthon marad. Részlet egy hosszabb interjúból. – Mit szól a nagy vitához, ami a román nyelv oktatása körül folyik? Hogy baj van, az meglátszik az érettségi eredményeken, a kisebbségi gyerekek megengedhetetlenül nagy hányada kimondottan hátrányos helyzetbe kerül emiatt, és ez egész életpályájára, továbbtanulására kihat, esélyegyenlőségén esik csorba. Kidolgoztak – többek között a csíki Sapientia EMTE-n – alternatív tantervet is, reformról beszélnek, mégis mindig elakad a bevezetése. – Tudok róla, Kovásznán szerveztünk is egy konferenciát, ahol bemutatták nekünk az elkészült anyagokat, és megindokolták, miért kell a magyar gyerekeknek alternatív tanterv és tankönyv a román nyelv másként való tanulása végett. Itt indulásból az volt a gond, hogy idegen nyelvként nem lehet, mert a többség nem fogadja el, hogy az övé idegen nyelv lenne. Félreértés, félremagyarázás. Valóban kidolgozták, leadták, de ahogy a minisztérium működik, számomra már érthetetlen. Ezt már nem tudtam elviselni. Én mindig előrébb tartottam egy-két lóhosszal, ütemterveket dolgoztam ki, kezdtem el alkalmazni. Akkor jött egyik napról a másikra az átirat, és az egészet lesöpörték az asztalról. A kollegám szemrehányást tett: ugye mondtam, megint elsiettük a dolgot? – De ott fenn vajon miért nem képesek logikusan felépített ütemterv szerint dolgozni? – Ahol mindenki kakas a maga szemétdombján, ott nincs alárendeltségi viszony. Ami a kisebbségi államtitkárságot illeti, annak kabinetje és a kisebbségi oktatásért felelő vezérigazgatóság például nincs egymásnak alárendelve. Mindkettő amúgy lóg a szerkezetben, és az államtitkár nem tudja utasítani a vezérigazgatót. Ez egy példa csupán, de az összes többi így működik. Ha én valamit, személyes jó kapcsolataim révén, kijártam, az megvolt, de nem akadt egy államtitkár, aki mellém álljon. Ez így nem rendszer, mert a feje tetején áll. Jöhetnek-mehetnek a miniszterek, semmi tekintélyük nincs a hivatalon belül. Ezek a programok, tantervek elfekszenek a fiókokban. Évtized óta várjuk, de csupán a harmadik osztályig jutottunk el a románoktatás reformjában. És azt mondja a miniszter, az egészet sutba vágja, kezdjük elölről az egészet. Ha tizenkét évig húzódik valami, mindig jöhet egy új miniszter, aki elődje ötletét elveti. Én sokat bombáztam kérdéseimmel őket a románoktatást illetően. Tudja, mi volt válasz? Nem előzheti meg a kisebbségi románoktatás öt szinttel a többségit! Meg kell várni, amíg a román utoléri. – Az pedig egy helyben topog… – Lehet, elfogult vagyok egy kicsit, de néha az az érzésem, hogy Romániában nincs elég kompetens szakember, aki felvállalja a közoktatás átfogó reformját. Politikus van elég, de szakember nincs. Vagy ha vannak, nem tudják érvényesíteni a tudásukat, mert erős ellenérdekelt hálózatok alakultak ki a pályázatok körül, az érdekek összefonódnak. Meghívnak külföldről egy előadót, aki értelmes dolgokat mond, annak 4–500 eurós órabért fizetnek egy előadásért: az uniós pénz bejött és kiment. Mi maradunk azzal, milyen okos dolgokat mondott, de a következő lépés elmarad. Egyszerűen nincs politikai akarat a közoktatás reformjára, és sajátosan nincs a románoktatás reformjára kisebbségi iskolákban. Kezdetben azt gondoltam, politikai az akadály. – De mostanra benne van a törvényben, és évek óta mégsem történik semmi. Miért nem? – Az érettségin végeztem összehasonlítást a jegyek közt úgy, hogy a román jegyet kihagytam. Összehasonlítva a román és magyar anyanyelvűek eredményeit, három vizsgajegy figyelembevételével. És kijött, hogy Kovászna megyében a magyar diákok 28%-kal jobban teljesítettek, ha a romántól eltekintettünk, mint a románok a saját anyanyelvükön. Ez óriási különbség! Ezekre mindig hivatkoztam felterjesztéseim indoklásában, mikor a román nyelv másként való tanítását kértem a kisebbségieknek, hozzátéve, hogy igenis meg akarják tanulni a nyelvet, mert itthon kívánnak érvényesülni. Erre írásbeli választ soha nem kaptam. Nekem most már egészen határozott meggyőződésem, hogy a román hivatalosság részéről nincs akarat arra, hogy a magyar gyerekek helyesen megtanuljanak románul. Márpedig ha a magyar gyerek nem tud megtanulni jól románul, mert unos-untalan elgáncsolják, akkor neki ez a tárgy teher. Következésképpen alig várja, hogy valahogy ötössel átmenjen a vizsgán, és a többiekkel együtt lendül át a kerítésen, elhagyja az országot, és máshol próbál érvényesülni a magyar anyanyelvével, az angol- és némettudásával. Itthon nem tud, és nem akar jövőt építeni, mert ebben őt a romántudása megakadályozza. Így akarják az országot kiüríteni? B. Kovács András Székely Hírmondó Erdély.ma 2015. november 11.Korodi Attila korrupcióról, felelősségvállalásrólRengeteg olyan baklövést nézett el a romániai társadalom az elmúlt 26 évben, amelyek egyszer csak összegyűltek. Az embereknek elegük lett abból, hogy az elöljárók egyet mondanak és mást tesznek – véli Korodi Attila csíki parlamenti képviselő. – A bukaresti Colectiv klubban történt tragédia kapcsán felmerül a kérdés: mivel magyarázható az, hogy a romániai magyar közélet kicsit úgy tesz, mintha tőle távol állna ez a tragédia? – Az elmúlt 25 évben annyira tudatos – Bukarestből táplált –, az erdélyi magyarokra vonatkozóan negatív döntéssorozatok voltak, hogy az erdélyi magyarság, főleg a tömbben élő magyarság úgy érzi, az ő problémáira az ország többi része nem érzékeny. Úgy látják, hogy sajátos a helyzetük, amellyel szemben teljesen passzív, érdektelen az állam. Ha tehát mi ki tudunk hozni valamit magunknak, akkor jó, ha nem, hát nem. Keresztély Irma volt háromszéki főtanfelügyelő fogalmazott a minap nagyon jól a román nyelvtanulással kapcsolatban, miszerint a román államnak azért érdeke, hogy a magyar gyermekek ne tanuljanak meg románul, mert az az állam érdeke, hogy a magyar gyermek felnőttként menjen el az országból. Szerintem a magyarok részéről a szolidaritás azért működik ilyen rosszul, mert a 25 év gyakorlata azt mutatta, hogy Románia nagyon homogénen gondolkodik mindenről. Így a székelyföldi magyar ember azon veszi észre magát, hogy elszörnyülködik a tévékészülékek előtt a történtekről, de úgy érzi, mintha a látottak egy más világ része lenne, és olyan emberekről szól, akik érte talán nem mozdulnának meg. És később persze rájön, hogy ez nem így van, de Csíkszereda esetében el kellett telnie négy napnak, hogy kifejezze együttérzését az utcán. – Amúgy mitől jutott odáig a romániai társadalom, hogy nagyvárosokban ezrek-tízezrek tüntettek napokon keresztül? Huszonhat esztendő frusztráltsága gyűlt össze? – Rengeteg olyan baklövést nézett el a társadalom az elmúlt huszonhat évben, ami egyszer csak összegyűlt. A Colectiv lokálnál történt szerencsétlenség rávilágított arra, hogy az embereknek elegük lett abból, hogy sokan egyet mondanak és mást tesznek, a kettő között pedig hatalmas középszerűség van. – Hogyan tisztulhat meg egy ilyen helyzetben a romániai és ezen belül természetesen a romániai magyar közélet? Mert ugyebár erről is beszélnünk kell. – Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának hétvégi ülésén is elmondtam: egy dolog, ami a politikai döntéshozást illeti és más az, ami a közszférában, tehát a legnagyobb munkáltatórendszerben dolgozókat illeti. Mert az egyszerű ember a legtöbbször nem a döntéshozóval találkozik, hanem magával a végrehajtóval. És ha a közintézményekben nincsen egyfajta életpálya modell, ami megélhetést, karriert és kiszámíthatóságot biztosít, akkor az emberek improvizálnak, egyszerűen nem törekednek arra, hogy fejlődjenek. Kitérve a politikusokra: néhány kérdést jó lenne újragondolni. Jelenleg el van csúszva a döntéshozatal és a felelősségek vállalása. Teljesen elavult rendszerrel találjuk szembe magunkat, amire nincs válasz hat-hét éve, pedig válaszolni kell. Nem lehetne megengedett például az, hogy egy átlátható parlament helyett most közel hatszáz fős intézmény dolgozzon, ekkora számmal a munka lehetetlen. – Mit gondol, aki ellen vizsgálati eljárás indul, illetve akinek megkérdőjeleződik a szakmai hozzáértése, az induljon vagy sem helyhatósági vagy parlamenti választásokon? – Kétfelé kell választanom a válaszom. A klasszikus korrupciós történetek esetén kérdés nélkül félre kell állni. Másfelől amikor azt firtatják, hogy egy meghozott döntés jogos-e vagy sem, és ezért ugyanazon köpeny alá tesznek, ilyenkor megálljt kell mondani, mert így bármikor bárkit kivesézhetnek. A nyugati társadalomban ezt nem kezelik egy lapon. Nálunk Ráduly Róbert lemondott csíkszeredai polgármester esete is bebizonyította – aki szerintem nem kellett volna lemondjon, de a döntése az ő szempontjából korrekt volt –, hogy bármikor bármelyik kolléga hozható ilyen kiszolgáltatott helyzetbe, aki közügyeket vállal. Ez is jelzi, hogy baj van. – Ha mondjuk az ön tisztességét, a munkához való hozzáállását megkérdőjeleznék, mit tenne? – Hűha, ez nagyon nehéz kérdés, mert az ember bármikor kerülhet ilyen helyzetbe. Nem hiszek a kaptafára való szabásra, az ország most ettől szenved. Mert mindent kaptafára szabnak. Az igazságszolgáltatás is örül, hogy kaptafára szabhat, ebből viszont csak feszültség jöhet ki. Kozán István Székelyhon.ro 2015. november 24.Kevés diák, fokozódó reformigényKerestély Irma korábbi főtanfelügyelő az oktatás égető gondjairól Háromszék megye nemrég leköszönt főtanfelügyelője az alábbiakban a tanügyi rendszer várható, nemegyszer drámai változásairól mond őszinte véleményt. A szakképzés, a tanulói létszámcsökkenés, a fejkvóta-rendszer mind-mind szóba kerül, végül a követendő külföldi példákat ajánlja a szülők, a diákok és a hatóság figyelmébe. Újabb részletek egy hosszabb interjúból. – Lemondásával kinek a kezére jut, amit épített? – Én tudatosan készítettem elő a vezetés átadását egy kollégámnak. Nem bíztam a véletlenre, és remélem, nem fogok csalódni Kiss Imrében. Ő kezdő matematikatanár volt, amikor engem kineveztek főtanfelügyelőnek, és személyes példám által is nevelgettem, amíg iskolaigazgató volt. Ővele egyesítettük az Olt Textiliskolát és a Perspektíva Szakiskolát, így fejlődött fel a Kós Károly Szakközépiskola. Hogy most gondjai vannak, az azzal magyarázható, hogy egy ideje évente 500–800-zal kevesebb a tanulók létszáma a megyében. – Ez azt jelenti, hogy egyes iskolák a tanulólétszám drasztikus csökkenése miatt meg fognak szűnni? – Igen, és ez hangsúlyosan a szakiskolákat fogja érinteni, ha nem történik meg a közeljövőben a szakképzés új alapokra helyezése, presztízsének visszaállítása. Másrészt, amiről a statisztikai felmérések egyelőre hallgatnak: a cigánygyermekek száma gyarapodik, a magyar cigányoké jobban, mert többen vannak. A mi „kozmetikázott” statisztikánkat a cigányok mentik meg. A szomorú persze az, hogy óvodába és elemibe még elmennek, de ötödiktől „eltűnnek”, a cigánygyermek nem tanul tovább. A népszámláláskor kevés cigányt írtak össze, de sok községben már többen vannak, mint a magyarok. Távlatilag ez kihat az iskolák jövőjére. Ha iskolát kell bezárni, a tanárokat is el kell majd bocsátani. A megoldás az lenne, ha sikerülne az oktatásban megtartani ezeket a cigány gyermekeket is. Fejkvóta és szórvány – Nem túl nagyok az osztálylétszámok? A fejkvóta-rendszerre is, amit pár éve vezettek be, sok a panasz. Bár a kisebbségi iskolákban némileg más kulcs szerint számolják ki, mennyi pénzt osztanak le egy-egy gyerekre. – Az egész fejkvóta-rendszer tévedés. Mi mindig húsz év eltolódással követünk másokat. Nagyon sok európai ország már lemondott erről a finanszírozási modellről. Magyarországon már rég rájöttek, hogy a normatív rendszer a csőd szélére vitte a közoktatást, és ezáltal működésképtelenné vált sok település iskolája, óvodája. És akkor egy éve mit tettek? Minden újság tele volt azzal, hogy Orbán Viktor „újracentralizálta” az iskolákat. Hogy erre miért volt szükség? Mert így a gyereklétszám csökkenéséből fakadó problémákat hatékonyabban tudták kezelni, a nevelésre fordított pénzt felhasználni. A tanyasi iskolákat az önkormányzatok nem tudták eltartani. Most kisbusszal beviszik őket a központba, ahol szaktanár foglalkozik velük. Ez nálunk is gond. Szórványból hozzuk be ide? Ha otthon hagyjuk, román osztályba íratják, és elvész a magyar közösség számára. – És akkor mi lenne erre nézve a megoldás? – Most dolgozunk a romániai magyar oktatási stratégián. De a meghallgatásokon egyértelműen az derült ki, hogy gyermeklétszámtól függetlenül kell megoldást találni, hogy minden gyermek anyanyelvén tanulhasson. Otthon vagy egy szórványkollégiumban? Erre nem születtek még egységes megoldások. Mert nem is lehet egységességben kezelni az egyedi, sajátos eseteket. Nekünk magyarként, Romániában, nem szabad megfeledkeznünk egy lényeges dologról: a romániai magyar oktatás amellett, hogy a munkaerőpiacra, az ott elfoglalt pozícióra felkészítő folyamat, egy másik, rendkívül jelentős funkcióval is bír: a magyar identitás megőrzésének eszköze, illetve a család, az egyház mellett annak legfontosabb színtere. A duális képzés – Amit a szászok 2012-ben vezettek be a brassói Kronstadt Német Szakiskolában, a duális képzés megszívlelendő tanulságokat kínál? – Bizony! Tulajdonképpen egy három pilléren alapuló partnerség keretében létrehozták azt a német duális képzéshez hasonló szakképzést, amely 100%-ban biztosítja a hároméves képzés végén a fiatal munkahelyi alkalmazását. A partnerség a Német Ipari Kamara, a brassói önkormányzat és a megyei tanfelügyelőség között jött létre. Célja a 2012-ben létrehozott iskola működtetése. A bevezetett képzés nem teljesen azonos a német modellel, de amit a romániai jogrendszeri keretek lehetővé tettek, az megvalósult. Egy-két nap elméleti képzés az iskolában, három nap üzemi képzés, gyakorlat. A gyakorlati képzést biztosító cégek szerződést kötnek az iskolával, illetve gyermekekkel, és ösztöndíjat biztosítanak minden tanuló számára a képzés teljes idejére, ami 200 lej készpénz, a gyakorlat idején ingyenes szállítás és ingyenes étkeztetés formájában biztosított. Felszerelést, munkaruhát is biztosít a cég. Ehhez még 200 lej ösztöndíjjal járul hozzá az önkormányzat. – Melyek a kézzelfogható előnyei a duális jellegű képzésnek az előbb említetteken kívül? – A gyakorlati képzés a három év alatt nagyrészt azon cégeknél zajlik, ahol az alkalmazás is biztosított. A három év után a tanuló egy nemzetközileg elismert szakképzési oklevelet kap, amelyet bármely országban érvényesíthet. Elsőbbséget kap az alkalmazáskor, de ugyanakkor nincs kötelezettsége a gyakorlati képzést biztosító céggel szemben. Szabadon választhat munkahelyet. Bejár az iskolába ingyenes elméleti oktatásra, a cégnél a gyakorlati oktatás folyik, ösztöndíjban részesül az önkormányzat, azaz az állam részéről. Már hat osztály végzett 200 tanulóval, s minden gyereknek van munkaszerződése. Nyolcadik osztályt követően lehet beiratkozni. Főleg Brassóban és környékén működő külföldi cégek számára képez szakembereket (INA Schaeffler, Dräxlmaier, Stabilus, Elmas stb.). Olyan a szakképzésük, hogy már másnap munkába tudnak állni. Nem multikra van szükségünk – Más országokban is van erre példa? – Több országban tanulmányoztam a duális képzést, Németországban, Belgiumban, Dániában, Spanyolországban. Főleg a németek és a belgák nagy hagyományokkal rendelkeznek, és kitűnő eredményeket mutatnak fel a szakképzés területén. A duális képzés nem csak a képzéssel kezdődik. A vállalkozói szféra megfogalmazza és az ipari kamarák által előterjeszti a tananyagot, az elvárásaikat és azt, hogy milyen képességekkel kell rendelkezniük a tanulóknak, illetve milyen készségeket kell elsajátítaniuk a három év alatt. Visszatérve hozzánk: ne álmodozzunk arról, hogy a multik Kovászna megyébe fognak letelepedni. Nekünk az nem is lenne jó. Brassónak már 400 ezer lakosa van, ott van mire alapozni. Nálunk kis családi vállalkozásokban kellene gondolkodni. Olyan mesterségeket oktatni, melyeknek ezekben vennék hasznát a tanulók. Belgium nemzeti jövedelme 80 százalékát kis- és közepes vállalatok termelik meg! A középréteghez tartozó emberek munkaerőigényét kellene nekünk is kielégítenünk. Ez nem teljesen új ötlet, Romániában már működött hasonló. – Közelítünk mi ehhez valamelyest? – Apránként. A megyeszékhelyi inkubátorházban az ASIMCOV sok ilyen jellegű kezdeményezéssel dicsekedhet. Létrehozták a különböző szakmai területeket összetartó/összefogó klasztereket. A jövőt illetően ezen klaszterek, az ipari kamara és a szakközépiskolák együtt kell, hogy megfogalmazzák, milyen szakmai képzésre van igény a munkaerőpiacon, és milyen támogatások által próbálják a nyolcadik osztályt végzetteket megnyerni a szakképzés érdekében. De a hazai vállalkozók is nehéz helyzetben vannak. Egyrészt egy vállalkozás profitorientált, másrészt a romániai törvények nem támogatják kellőképpen a vállalkozót abban, hogy befektessen a képzésbe. Egyrészt megfelelő törvényeket kell alkotni, melyek a vállalkozókat segítik a szakképzés támogatásában, másrészt a vállalkozóknak is fel kellene ismerniük, hogy a haszon később jelentkezik, amikor a képzett fiatalok náluk állnak munkába. Tehát saját leendő alkalmazottaikat nevelnék ki. Méghozzá úgy, hogy hasznukat vehessék. Hogy van-e példa rá a megyében? Kimondottan a duális jellegű képzésre, sajnos, nincs. Vannak együttműködési szerződések iskolák és vállalkozók között, amely a gyakorlati képzés egy részét kihelyezi a céghez, de nincsenek a duális rendszerre vonatkozó megállapodások, belefoglalva a többi juttatást és lehetőségeket is. Próbálkoztak a konfekcióiparban, de az nem igazi duális képzés. A Kós Károly-iskolának is vannak tanulói nadrággyárban, de a cégek ezért nem tudnak fizetni, mert nem tudják leírni adójukból, hiányoznak a törvényes keretek. A gyerek ímmel-ámmal dolgozik, mert nem látja hozadékát. Partneri szerződés van az oktatói központ és a szakcég között, de hiányzik a harmadik pillér, a gyerek és a szülő, e nélkül sántít a dolog. B. Kovács András Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2017. január 17.Belvárosi elemi iskolát alapítanának (Sepsiszentgyörgyi oktatás)A sepsiszentgyörgyiKós Károly Szakközépiskola jelenlegi épületében új belvárosi elemi iskolát hozna létre a helyi önkormányzat, ez azt jelentené, hogy a Székely Mikó Kollégium és a Mikes Kelemen Elméleti Líceum 2018 őszétől feladná a szóban forgó osztályait, és az új létesítményben indulnának a kezdő osztályok. Ezt tegnap Antal Árpád polgármester jelentette be az érintett két iskola több mint harminc tanítójának jelenlétében tartott találkozón. A pedagógusok egyetértettek a jelenleginél jobb körülmények kialakítása miatt hozott döntéssel, de nem mondanának le a nevezett iskolákhoz tartozásról, ragaszkodnak a Székely Mikó és a Mikes Kelemen név szellemiségéhez, ugyanakkor féltik a katedrájukat, tartanak az őket érintő bizonytalanságtól. A polgármesteri hivatal gyűléstermében tartott találkozón Szőcs Levente, a megyei nevelési és erőforrásközpont vezetője és Brassai László, a megyei nevelési tanácsadó központ igazgatója ismertette a nemrég készített felmérés eredményét, miszerint a megkérdezett sepsiszentgyörgyi diákok, szülők és pedagógusok egyformán negatívnak értékelték a belvárosi iskolák szűkös udvarát, tornatermét, a nagy létszámú osztályokat, legtöbben a jelenlegi helyzet változtatása mellett tették le voksukat. Keresztély Irma korábbi főtanfelügyelő, a találkozó moderátora elmondta, a helyi önkormányzat nem saját fejétől javasol változtatást a helyi oktatási rendszerben, hanem szakemberektől kért vélemények alapján. Antal Árpád polgármester hat pontban foglalta össze a javaslat pozitívumait: ha az érintett két iskolának nem lenne elemi tagozata, akkor tarthatna felvételit az V. osztályba, ami azt jelentené, hogy felvehetne olyan gyermekeket is, akik korábban nem voltak az iskola tanulói, és faluról is bejuthatnak a jól felkészült diákok; a jelenleginél jobb körülményeket tudnak biztosítani a gyermekeknek, tágasabb tantermeket és udvart; az érintett két iskolában felszabadult termekben laboratóriumokat tudnak berendezni; nem lesznek összezárva a 6 és a 18 éves gyermekek egy intézményben, ami főként a mellékhelyiségek használatánál fontos; könnyebb a megközelíthetősége a park fölötti iskolának, mint a jelenlegieknek, és több a parkolási lehetőség; az összevont elemi iskola vezetésében tanítók vennének részt, ami pozitívan hatna ki az egész intézményre. A városvezető azt javasolja, az átalakítást 2018 őszén kezdjék, amikortól nem indítanának elemi kezdő osztályokat a nevezett két iskolában, és az új intézmény viselné a Kós Károly Belvárosi Elemi Iskola nevet. A jelen lévő tanítók aggályaira, kérdéseire válaszolva Antal Árpád elmondta: a szóban forgó épületet az igényeknek megfelelően alakítanák át, a harminchárom osztályból, amennyi jelenleg működik a két iskola elemi tagozatán, annyi maradna meg, amennyire igény van, de arra gondot fordítanának, hogy mindenképpen 300 fölött legyen a diáklétszám, hogy önálló iskolaként működhessen. A városvezető arról biztosította az érintett pedagógusokat, az átszervezés miatt senkit nem ér veszteség, ha van elegendő gyermek, ugyanannyi előkészítő osztály indulhat az új iskolában, mint a jelenlegi kettőben együttvéve. A tanítók többsége nem értett egyet azzal, hogy új elemi iskola jöjjön létre a jelenlegi felállás helyett, mert féltik a presztízsüket, szerintük nem mindegy a szülőknek, hová íratják a gyermekeiket, és a tanítóknak is fontos, hogy milyen iskolanévvel vesznek részt a versenyeken. Sokan attól tartanak, az összevonás leépítéssel is járhat, azt pedig többen vallották, túl korai a gyermekeket a IV. osztály végén felvételiztetni, mások azt vetették fel, a szóban forgó átalakítás miatt a szülők jó hányada már kezdettől a város egy másik I–VIII. osztályos iskolájába íratná gyermekét, hogy a folytonosság biztosított legyen legalább nyolcadik végéig.Kondor Ágota, a Székely Mikó Kollégium igazgatója azt hangsúlyozta: minden gyermek fontos, minden gyermeknek meg kell adni az esélyt, hogy V. osztálytól a Székely Mikó Kollégiumban vagy egy másik neves iskolában tanulhasson, ezért támogatja a felvételit elemi után. Már István, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum igazgatója jelen lévő pedagóguskollégáihoz hasonlóan ragaszkodna a Mikes-iskola önállóságához előkészítőtől tizenkettedikig, de a tantestület azt nem tartaná rossz ötletnek, hogy az egyik városközponti nagy iskola elemi tagozata átköltözzön a Kós Károly tervezte épületbe, a másiknak pedig tágasabb tér maradna a jelenlegi épületen belül és kívül.Sem az érzelmi megközelítés, sem az a javaslat, hogy – önállóságukat megtartva – a két iskola elemi osztályai költözzenek a jelenlegi Kós Károly Szakközépiskola helyére, nem életképes, mert nem működhet két intézmény egy födél alatt – szögezték le a városvezetés jelen lévő tagjai, a polgármester ellenben megígérte, legközelebb a helyszínen mutatja be az átszervezés konkrét lehetőségeit, előnyeit. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. január 28.Vita az iskolaátszervezésrőlÉles vitát váltott ki a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola Puskás Tivadar-iskolába való beolvasztása Kovászna Megye Tanácsának csütörtöki soros ülésén. A témát az utolsó napirendi pontnál, a különféléknél vetette fel Fazakas Péter, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képviselője. Jelezte, tudja, hogy nem a megyei tanács hatáskörébe tartozik az ügy, de úgy ítéli meg, érdekli a közösséget. Sajnálatos eset történt Sepsiszentgyörgyön, mondta, hozzátéve, magyar többségű tanács megszüntetett egy magyar iskolát, beolvasztva azt egy másikba. Ilyent elképzelhetetlennek tartott eddig. Az iskola új igazgatója úgy sejti, az igazi ok nem a tanulók számának fogyása. Fazakas Péter feltette a kérdést: Vajon nem azért van ez, mert az igazgató az egyetlen, akit nem sikerült az RMDSZ-nek a zászlaja alá hajtania? Hiszen ezelőtt három héttel még versenyvizsgát hirdettek az igazgatói tisztségre, most meg felszámolják az iskolát.Tamás Sándor tanácselnök, egyben az RMDSZ háromszéki elnöke közölte, nem tudta, hogy az igazgató nem RMDSZ-tag, s hozzátette, a szervezet hozzájárulását adta, hogy Komán László versenyvizsgázhasson. Itt a baj! – szólt közbe indulatosan Balázs Attila tanácstag, az EMNP megyei elnöke. A képviselő többször is indulatosan közbeszólt, az elnök figyelmeztette, akkor beszéljen, ha szót kap. Balázs Attila kifakadásában támadta az RMDSZ-t, a szövetség két tanácstagját, Keresztély Irma volt és Kiss Imre jelenlegi főtanfelügyelőt.Keresztély Irma elmondta, Sepsiszentgyörgy önkormányzata elektronikus közbeszerzés útján hatástanulmányt rendelt a helyzet orvoslására. Ő egyéni vállalkozóként jelentkezett, szerződést kötöttek, és elkezdték a munkát. Szakember társaival közösen feltérképezték, hogyan alakult a városban a gyereklétszám, ezt lebontották iskolák szintjére, az oktatás nyelvére is. Végül javaslatokat fogalmaztak meg az azonosított gondok orvoslására. A csapat négy gyakorlati javaslatot nyújtott be, mindeniknek voltak pró és kontra érvei, ezeket is leírták. Egyik változat szerint minden iskolát egyesíteni kell, a második szerint két-két iskolát, a harmadik szerint városi konzorciumot kellene létrehozni, a negyedikben partnerségi szerződéssel lehet a problémát átívelni. Kiss Imre közölte, pártállástól függetlenül Komán László nyerte meg az igazgatói versenyvizsgát, a politikai színezet nem számított. Felelevenítette a tanoda történetét: az Olt textilipari és a Perspektíva szakközépiskola összevonásával jött létre a Kós Károly szakközépiskola, tizennyolc évig volt igazgatója, ismeri a helyzetét. Az évek során a tanulók létszáma csökkent, míg 2002-ben 960 tanuló járt az iskolába, jelenleg 380-an vannak. Közel 12 ezer négyzetméteres felületével a megye legnagyobb oktatási intézménye, ez nem tartható fenn, gondoljunk csak a fűtésre – mondta Kiss Imre. Az átszervezésről való döntést a helyi tanács hozta meg, a tanfelügyelőség láttamozza. Az iskolának nem lesz jogi személyisége, de nem számoltak fel egyetlen osztályt sem – tette hozzá.Végezetül a tanácselnök elmondta, nem lehet felkészületlenül, indulatokkal vitázni. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. január 31.EMNP-számadásAz RMDSZ becsapta a választóit? Az EMNP által a választási kampányban bemutatott tíz „forró pont” egy részénél van némi előrelépés, de még sok gond vár megoldásra, közölte Bálint József sepsiszentgyörgyi tanácsos, aki sajtótájékoztatón mutatta be féléves beszámolóját. Bálint József megjegyezte, hogy például a Vár utcában most jobban lehet közlekedni, mint fél évvel ezelőtt, illetve az Oltmező úton is időközben kialakítottak két gyalogátjárót, de még szükség lenne egy harmadikra a gyárak környékén. Előrelépés történt a kilyéni híd esetében is, úgyszintén a tervek elkészültek az évekig elhanyagolt Puskás Tivadar utca felújítására, sorolta az EMNP-tanácsos, aki méltányolta azt is, hogy az őrkői roma közösség felzárkóztatására különböző pályázatokon vesz részt a város. Ugyanakkor „sajnálattal” állapította meg, hogy a forgalmi problémák nem enyhültek, valamint azt, hogy nem tudták elfogadtatni a cégek ingatlanadójának csökkentésére vonatkozó javaslatukat. „Nem sikerült a magánszemélyek ingatlanadójának a szinten tartása sem, mert az a körzetesítés, amelynek az alapgondolatát mi is helyesnek találtuk, bizonyos esetekben óriási adóemelést jelent”, fűzte hozzá Bálint. Ugyanakkor az EMNP tiltakozik az ellen, hogy a Kós Károly-szakiskolát beolvasztanák a Puskás Tivadar-szaklíceumba. „Ez már nemcsak önfeladás, hanem a választók becsapása is. Antal Árpád polgármester és csapata nem iskolák megszüntetésével és nem adóemeléssel kampányolt. Vajon mennyit fizettek Keresztély Irmának ezért a plágiumgyanús statisztikáért, és mi van még az iskolaháború mögött?”, tette fel a kérdést az EMNP-tanácsos. Az EMNP sepsiszéki, illetve sepsiszentgyörgyi elnöke, Kolcza István és Kocsis Hunor Tibor is bejelentette, hogy részt vesz a Kós Károly-szakiskola ügyében mára beharangozott tiltakozó megmozduláson. Kiss Edit Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. szeptember 7.Október 20-án folytatódik az iskolaperA tanfelügyelőség is belép A Kovászna megyei törvényszéken elkezdődött a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola ügyének alapfokú tárgyalása, számolt be tegnapi sajtótájékoztatóján Bálint József, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megyei elnöke. Bálint József elmondta, a szeptember 5-i tárgyaláson a tanúk meghallgatása lett volna soron, és egy kivételével mindenki megjelent, de végül nem került rá sor, mert a per iratai nem kerültek vissza a sepsiszentgyörgyi bíróságra a brassói táblabíróságtól. Az EMNP megyei elnöke azt is közölte, hogy időközben a megyei tanfelügyelőség is kérte a perbe való belépését a helyi tanács oldalán, és ezt a bíróság el is fogadta. Az ügy tárgyalása október 20-án folytatódik. – Bármint nézzük is, az RMDSZ-vezette sepsiszentgyörgyi tanács éppen bezárt egy magyar iskolát – ismételte meg Bálint, aki felelevenítette, hogy bíróságon próbálták megakadályozni „ezt a gazságot”, de nem sikerült, az első tárgyalást szeptember 5-én már meg is volt. Külön eljárásban próbálták elérni azt, hogy a per lezárásáig függesszék fel a vonatkozó határozatot. Alapfokon vesztettek, a brassói fellebbezésükben szeptember 21-re tűztek ki tárgyalási fordulót. – A brassói táblabíróság, még Romániában is szokatlan módon, arról fog dönteni szeptember 21-én, hogy miként kellett volna kezdeni az iskolát szeptember 1-jén – részletezte Bálint József. Ugyanakkor értetlenségét fejezte ki annak kapcsán, hogy a Kovászna megyei tanfelügyelőség is belépett a perbe a városi tanács oldalán, mert – mint mondta – Kiss Imre jelenlegi főtanfelügyelő érdemei közé sorolható, hogy amíg a Kós Károly Iskolaközpont igazgatója volt, megpróbált tenni az intézményért, átszervezte, új osztályokat indított. Igaz, „erősen mérsékelt sikerrel”, hisz igazgatása alatt több mint 40 százalékkal csökkent a beiskolázott gyerekek száma, olyan körülmények között, hogy a vállalkozók „kapva kapnak” minden szakemberen, aki ott végzett. Bálint szerint abból is látszik, hogy „ki melyik oldalon áll”, hogy ki milyen tanúkat hívott. Míg az EMNP-nek az iskola volt tanárai, diákjai, szülői bizottsági tagjai a tanúik, akik „belülről ismerik” a helyzetet, a városi tanács az iskolahálózat „főhóhérát”, Keresztély Irma volt főtanfelügyelőt kérte be tanúnak, „aki 30 ezer lejt kaszált azzal a statisztikával, amely tanulmány néven az átszervezés alapjául szolgált” és Kiss Imrét, aki „büszkén lépdel elődje nyomában”. Ott vagyunk, mint a középkorban, ahol lefejezték a rossz hírt hozó hírnököt – reagált megkeresésünkre Keresztély Irma. – Mi, két egyetemi tanárral, elvégeztünk egy tanulmányt, amelyben feltártuk a fogyó gyereklétszám következményeit. Nem tehettünk hozzá egy-két nullást csak azért, hogy némely politikusnak tessék. Megfogalmaztunk négy javaslatot, ebből egyiket elfogadta a tanács – összegezte Keresztély Irma. Kiss Imre főtanfelügyelő leszögezte: fontos, hogy megjelenjen a tanfelügyelőség álláspontja, hisz az intézménynek semmilyen hatásköre nincs arra, hogy meghatározza, hogy hol milyen iskola legyen, ez a városi tanács kizárólagos jogköre. A tanfelügyelőségnek az a kötelessége, hogy beiskolázást adjon azokra az intézményekre, amelyekről döntést hozott a helyi tanács. A főtanfelügyelő felhívta a figyelmet arra, hogy a Kós Károly-iskola osztályai, szakjai tovább élnek a Puskás Tivadar Líceumban. Kiss Edit, Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
